2. Által mennék én a Tiszán ladikon
3. Erdő, erdő de magas a teteje
4. Tisza partján mandulafa virágzik
5. Még azt mondják hogy Tardonán nincsen gémeskút
6. Százados úr, sejehaj
7. Még azt mondják nem merek
8. Piros kancsó piros bor
9. Érik a szőlő, hajlik a vessző
10. Hej, Dunáról fúj a szél
11. Elmúltak a mézes hetek
12. Nem loptam én életemben
13. Boldogasszony anyánk
14. Megöltek egy legényt
15. Megfogtam egy szúnyogot
16. Béres legény, jól megrakd a szekered
17. Éva, szívem, Éva
18. A malomnak nincsen köve
19. Szerelem, szerelem
20. Aki dudás akar lenni
21. Hej, rozmaring, rozmaring
22. Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom
23. Gyéren vettem a kenderem
24. Volt nekem egy kecském, tudod-e?
25. Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt
26. A csitári hegyek alatt régen leesett a hó
27. Hármat tojott a fekete kánya
28. Románia felé nem tudjuk mink az utat
29. Erdő, erdő, kerek erdő
30. Kossuth Lajos azt üzente
31. Már minálunk, babám
32. Bonchidai menyecskék
33. Túl a vízen egy kosár
34. Tavaszi szél vizet áraszt
35. Sárga csikó, sárga csikó, selyem nyereg
36. Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő
37. Madárka, madárka
38. Két szál pünkösdrózsa
39. Megrakják a tüzet
40. Ősszel érik, babám
41. Kis kece lányom
42. Kék a kökény
43. Házunk előtt áll
44. Kossuth Lajos táborában
45. Most szép lenni katonának
46. Csínom Palkó, csínom Jankó
47. Fel, fel, vitézek
48. A Vidróczki híres nyája
49. Hull a szilva
50. Erdő mellett estvéledtem
51. Félre bánat, félre bú
52. Sej, a tari réten
53. Láttál-e már valaha
54. Új a csizmám
55. A nagy bécsi kaszárnyára
56. Hej, halászok, halászok
57. Én Istenem, tégy egy, tégy egy csodát
58. Elindultam szép hazámból
59. Még azt mondják, nem illik
60. Udvaromon aranyvályú, aranykút
61. Októbernek, októbernek
62. Te vagy a legény
63. Fekete föld
64. Jászkunsági…
65. Szegény legény vagyok én
66. Felszántom a császár
67. Ó, mely sok hal
68. Hej, Vargáné káposztát főz
69. Bonchidai menyecskék
70. A bundának nincs gallérja
71. A juhásznak jól van dolga
72. A szennai lipisen-laposon
73. A Vargáék ablaka
74. Alma a fa alatt
75. Arrul alól kéken beborult az ég
76. Balatoni legények
77. Bojtár volt a nagyapám
78. Búza-, búza-, búzavirág
79. El kéne indulni, meg kén' házasodni
80. Bumfalva
81. Esik eső, de nem ázok
82. Este van már, csillag van az égen
83. Este van már, késő este
84. A faluban nincs több kislány
85. Röpülj páva, röpülj
86. Ha felmegyek a budai nagy hegyre
87. Hajmási Péter
88. Hej, páva, hej, páva
89. Komáromi kisleány
90. Látod-e babám, látod-e babám
91. Megyen már a hajnalcsillag lefelé
92. Mestereknek mestere
93. Mikor Wittenbergának
94. Nagytáborba indulnék
95. Nem vagyok én senkinek sem adósa
96. Nézd meg, lányom, nézd meg jól
97. Osztopáni malomárok, hajaha
98. Sárga a liba bögye
99. Széles a Balaton vize
100. Szép virágot violát
101. 13 ezüstpityke fityeg a mentémen
102. Búzát vittem a malomba
103. Vékony deszka, de vékony deszka
104. Virágéknál ég a világ
105. A karádi faluvégen
106. Csip-csip csóka
107. Ég a gyertya ég
108. Hová mész te kis nyulacska?
109. Iglice, szívem, iglice
110. Kicsi vagyok én
111. Kis kacsa fürdik, fekete tóba'
112. Lánc, lánc, eszterlánc
113. Süss fel, nap! Fényes nap!
114. Zsip-zsup kender zsup
115. Árkot ugrott a szúnyog
116. Bújj, bújj, medve
117. Csiga-biga gyere ki
118. Felmászott a nyúl a fára
119. Mókuska, mókuska
120. A horgosi csárda
121. Ábrahámnak 40 fia volt
122. Kerek a káposzta, csipkés a levele
123. Az én zubbonyomra
124. Daltól hangos
125. Csákváron volt egy kápolna
126. Előre a kezedet
127. Ez az egyenes, ez a görbe
128. Falu végén van egy ház
129. Cifra palota, zöld az ablaka
130. Debrecenbe kéne menni
131. Én elmentem a vásárba fél pénzzel
132. Felmásztam az eperfára
133. Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri
134. Hej pipirke, pipirke
135. Török bársony süvegem
136. Hej, sár elő
137. Két tyúkom tavalyi
138. Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára
139. Száraz tónak nedves partján
140. Csütörtökön virradóra
141. Dombon van a babám
142. Egy boszorka van, három fia van
143. Erdő mellett nem jó lakni
144. Este jő, szürkül bé
145. Kicsiny a hordócska, jó bor terem benne
147. Megismerni a kanászt cifra járásáról
148. Nád a házam teteje
149. Piros alma csüng a, csüng az ágon
150. Réten, réten, sej, a keresztúri réten
151. Szélről legeljetek
152. Télen-nyáron jókedvem van
153. Tizenhárom fodor van a szoknyámon
154. Vékony héja, de vékony héja
155. Vörös dió levele, le az úton le, le, le
156. Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra
157. Csillagok, csillagok
158. Fölszántom a császár udvarát
159. Szép virágot, violát ismertem meg benned
160. Zúg az erdő, zúg a nád
161. A kapuba’ a szekér
162. A szántói híres utca
163. Áll a hajó a tenger közepébe
164. Alma a fa alatt, nyári piros alma
165. Este van már, nyolc óra
166. Ezt a kislányt, igazán, csakugyan nem az anyja nevelte
167. Fehéret virágzik, fehéret virágzik
168. Gerencséri utca
169. Házunk előtt áll egy terhes hajó
170. Hej, tulipán, tulipán
171. Hopp ide tisztán
172. Icike-picike a csabai utca
173. Jászkunsági gyerek vagyok
174. Két út van előttem
175. Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban
176. Kolozsváros olyan város
177. Látod babám azt a tearózsát?
178. Márványkőből, márványkőből
179. Még azt mondják, nem illik
180. Megyen már a hajnalcsillag lefelé
181. Mély a Tiszának a széle
182. Ősszel érik, babám, a fekete szőlő
183. Sárga a csikó, sárga nyereg rajta
184. Sárgát virágzik a repce
185. Szánt a babám
186. Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak
187. Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta
188. Tisza partján mandulafa virágzik
189. Udvaromon aranyvályú, aranykút
190. Vadkörtefa fehéret virágzik
191. Vetettem violát, várom kikelését
192. Zöld erdőben, zöld mezőben
193. Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja?
194. A jó lovas katonának de jól megyen dolga
195. Esik az eső, ázik a heveder
196. Föl, föl, vitézek, a csatára
197. Gábor Áron rézágyúja
198. Gyere bé, gyere bé, rubintos virágom (Megkötöm lovamat)
199. Megkötöm lovamat szomorú fűzfához
200. Huszárgyerek, huszárgyerek
201. Huszárosra vágatom a hajamat
202. Jól van dolga a mostani huszárnak
203. Kimegyek a doberdói harctérre
204. Nem messze van ide Kalocsa
205. Fel, fel, cserkészpajtás
206. Megjött már a fecskemadár
207. Szellő zúg távol, alszik a tábor
208. Édesanyám, kedves anyám, csak az a kérésem
209. Mikor táborba indul a cserkésztiszt
210. Székely himnusz
211. A főutcán, a főutcán végigmenni nem merek
212. Én vagyok a révészlegény
213. Körben áll egy kislányka
214. Megy a kocsi, megy a szekér
215. Ég a város, ég a ház is
216. Hej, sárelő, sárelő
217. Még azt mondják, nem illik
218. Este van már, késő este
219. Kész már a tábor
220. Édesanyám ki a legény ha én nem
221. Kecskemét is kiállítja
222. Süvegemen nemzetiszín rózsa
223. Sárga a lovam, sárga nyereg rajta
224. Sej, Nagyabonyban
225. Árvalányhaj lengedez a hegytetőn
226. Hogyha nékem Laci bátyám
227. Esik az eső mégsincs sár
228. Három fehér kendőt veszek
229. Csipkefa bimbója
230. Széles a Duna, magos a partja
231. Ez a bajor ennivaló
232. Ez a világ olyan világ
233. Addig rózsám el nem veszlek
234. Most jövök Gyuláról
235. Le az utcán, le, le, le
236. Akkor szép az erdő mikor zöld
237. Be szépen szól a muzsika
238. Repülj, madár, repülj
239. Elindultam szőrt kötni
240. Sárga csikó, csengő rajta
241. Elvesztettem zsebkendőmet
242. Indulj el egy úton
243. Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek
244. A citrusfa levelestől, ágastól
245. Hej, tulipán, tulipán
246. Fehér fuszulykavirág
247. Elment a szeretőm Dél-Amerikába
248. Piros alma ne gurulj, ne gurulj
249. Elment a két lány virágot szedni
250. Letörött a kutam gémje
251. Arra alá, a Baranya-szélen
252. A Nagy utcán végestelen végig
253. Rózsa, rózsa, labdarózsa levele.
254. Ez a vonat ha elindul hadd menjen
255. Ha én rózsa volnék
256. Ez a gőzős ha elindult hadd menjen
257. Az egri ménes
258. Széles a Balaton azért ingadozik
259. Balatonnál sej-haj de jó
260. Szagos a rozmaring, földre hajlik az ága
261. Elmegyek, elmegyek jó messzire
262. Kimentem én az erdőbe az erdőbe
263. Felültem a kemencére
264. A füzesi csorgóvíz
265. Hazám hazám édes hazám
266. A bolhási kertek alatt, Kata
267. Körösfői kertek alatt
268. Voltam én már molnár is
269. Van borom, pálinkám es, ihahahaha
270. Rég megmondtam, bús gerlice
271. Szeretőm e táncba, gyűrűm ez ujjába
272. Árpa is van, makk is van
273. Kék ibolya ha leszakítanálak
274. Úgy elmegyek rózsám valamerre
275. Megy a juhász a szamáron
276. Meghalt a béres
277. Kiöntött a Tisza a partjára
278. Két színe van a legénynek
279. Álom esett a szememre
280. Keserű víz, nem hittem, hogy édes légy
281. Bojtár volt a nagyapám
282. Addig élem a világomat
283. Győri kanász a dombon játszik a botjával
284. Eger városa
285. Hallod-e Te, szelidecske
286. Fordulj kedves lovam napszentület felé
287. Sem eső nem esik
288. Én az éjjel nem aludtam egy órát
289. Szép szivárvány koszorúzza az eget
Ablakomba, ablakomba
Besütött a holdvilág.
Aki kettőt, hármat szeret,
Sosincs arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek
Mégis de sokat szenvedek
Az az álnok béres legény
Csalta meg a szívemet.
Szeged felől, Szeged felől,
Jön egy fekete felhő.
Szaladj kislány, szaladj kislány,
Mert megver a nagy eső!
Nem szaladok olyan nagyon,
Fáj a szívem sajog nagyon.
Most tudom már miért sajog.
Elhagyott a galambom.
2. Által mennék én a Tiszán ladikon
Által mennék én a Tiszán ladikon
Ladikon, de ladikon.
Ott lakik a ott lakik a galambom
Ott lakik a galambom.
||: Ott lakik a városban
A harmadik utcában (Utcában)
Piros rózsa kék nefelejcs ibolya
Virít az ablakában :||
Által menni én a Tiszán
Nem merek, de nem merek
Attól félek, hogy a Tiszába esek
Hogy a Tiszába esek
||: Lovam hátán sejehaj
Félre fordul a nyereg (a nyereg)
A Tiszának habjai közt elveszek
A babámé nem leszek :||
3. Erdő, erdő de magas a teteje
Erdő, erdő de magas a teteje
Jaj de régen lehullott a levele
Jaj de régen lehullott a levele
Árva madár párját keresi benne
Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafönt a szemeit kisírta
Búzavirág búzakalász árnyával
Rá gondolt a régi első párjára
4. Tisza partján mandulafa virágzik
Tisza partján mandulafa virágzik
Mandulája vízbe hull és elázik
Terem még a mandulafa mandulát, mandulát
Tisza partján nevelik a szép leányt.
Tisza partján jegenyefa virágzik
Jegenyéje vízbe hull és elázik,
Terem még a jegenyefa jegenyét, jegenyét
Tisza partján nevelik a szép legényt.
5. Még azt mondják hogy Tardonán nincsen gémeskút
Még azt mondják hogy Tardonán nincsen gémeskút
Pedig oda márványkőből visz a gyalog út
Arany a kút réz a rovás, zörög rajta sárga réztányér
Meghalok, ha nem leszek a kedves babámé.
Kutyának is van ideje egyet ugatni (VAU)
Még azt mondja édesanyám férjhez kell menni,
Férjhez mennék édesanyám édes kedves drága jó anyám
Öreg vagyok, nem kellek a kutyának se már.
Százados úr, sejehaj százados úr ha felül a lovára
Visszatekint, sejehaj visszatekint az elfáradt bakára.
Ugye fiúk szép élet a katonaélet
Csak az a baj, sejehaj csak az a baj hogy nehéz a viselet.
Diófából sejehaj diófából nem csinálnak koporsót
A bakának, sejehaj a bakának nem írnak búcsuztatót
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója
Szőke kislány sejehaj barna kislány az ő megsíratója.
Főszakács úr, sejehaj főszakács úr előveszi bicskáját
Kiszámítja sejehaj, kiszámítja szegény cserkész adagját.
Nincsen olyan kis kenyér e széles világon
Mit főszakács úr sejhaj bicskájával mit kisebbre ne vágjon
Még azt mondják, nem merek
Még azt mondják, nem merek
A fő utcán végig menni nem merek, nem merek.
Mert azt mondják, megvernek,
Mert azt mondják, megvernek
Megvernek a darustollas legények.
Hát de jertek ide darustollas legények
Ha százan vagytok, ha százan jöttök, sem félek, sem félek,
Had tudja meg az a lány
Az a kicsi barna lány
Ki a legény a csárdában igazán
Hát de jertek ide darustollas legények
Ha százan vagytok, ha százan jöttök, sem félek, sem félek,
Had tudja meg az a lány
Meg a csendőr kapitány
Ki a legény a csárdában igazán
Piros kancsó piros bor
Mindjárt rám kerül a sor
Iszom a bort ölelem a babámat
Azt a kutya mindenit a világnak
Nincsen pénzem de majd lesz,
Mikor Pesten vásár lesz
Eladom a feleségem szoknyáját
Még az éjjel elmulatom az árát.
Nékem olyan asszony kell,
Ha beteg is keljen fel.
Keljen fel és főzze meg a vacsorát,
Vacsorával várja haza az urát!
Nékem olyan ember kell
Ki kocsmába nem jár el,
Menjen haza tegyen tüzet vágjon fát
Páros csókkal várja haza asszonyát.
9. Érik a szőlő, hajlik a vessző
Érik a szőlő hajlik a vessző
Bodor a levele
Két szegény legény szántani menne
De nincsen kenyere
Zörög a kocsi pattog a Jancsi
Talán értem jönnek
Jaj édes anyám szerelmes dajkám
De hamar elvisznek
Kocsira ládám, kocsira pártám,
Magam is fölülök.
Jaj, édesanyám,
Szerelmes dajkám, de hamar elvisznek!
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
Bodor a levele
Le kéne szedni, hordóba tenni,
Hagy forrjon a leve.
Hej, Dunáról fúj a szél,
Szegény legényt mindig ér,
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról nem fújna,
Ilyen hideg sem volna,
Dunáról fúj a szél.
Hej, Jancsika, Jancsika,
Mért nem nőttél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél.
Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról nem fújna,
Olyan hideg nem volna,
Dunáról fúj a szél.
Elmúltak a mézes hetek
Asszony micsináljak veled
Neki menjek ne menjek a fekete szemednek
Inkább iszom három deci kevertet
Téglaporos a kalapom
Én a tégla gyárban lakom
Onnan tudják, hogy ott lakom téglaporos a kalapom
Inkább iszom három deci kevertet.
Megyek az úton lefelé,
Senki nem mondja, gyere bé!
Csak az én kis feleségem gyere bé te, szerencsétlen!
Inkább iszom háromdeci kevertet.
Feleségem olyan tiszta,
Kétszer mosdik egy hónapba.
Sose veti be az ágyat, kutya mossa fel a tálat.
Inkább iszom három deci
Nem loptam én életemben
Csak egy csikót Debrecenbe
Mégis rám verték a vasat
A babám szive majd meghasadt.
Mikor mentem hazafelé
Három zsandár arra felé
Azt kérdezték mi a nevem
Hol az utazó levelem.
Gyere zsandár megmutatom
Csak a lajbim kigombolom
Előveszem a revolverem
Ez az utazó levelem.
Mikor mentem hazafelé
Nyílik az ég három felé,
Ragyognak rám a csillagok
Nem tudják, hogy árva vagyok
Boldogasszony anyánk,
Régi nagy patronánk,
Nagy ínségben levén,
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról.
Megöltek egy legényt,
Hatvan forintjáér .
Bévetették a Tiszába
Piros pejparipájáér .
Tisza be nem vette,
Partjára kitette,
Arra ment egy halászlegény
Hajójába tette.
Odament az apja
Költé, de nem hallja,
Kellj föl, kellj föl édes fiam
Gyere vélem haza.
Odament az anyja
Költé, de nem hallja,
Kellj föl, kellj föl édes fiam
Gyere vélem haza.
Odament babája
Költé, meg is hallja,
Kellj föl, kellj föl édes rózsám
Gyere vélem haza.
Csináltatsz e nékem,
Diófa koporsót?
Csináltatok, csináltatok
Márvány kőkoporsót.
Megsíratsz e engem
Apád anyád előtt?
Megsíratlak, megsíratlak
Egész világ előtt.
Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál,
Kisütöttem a zsírját, több lett egy akónál.
Varrd meg, varga, a csizmám, megadom az árát,
Ha nem adom, odadom a szúnyogom háját!
16. Béres legény, jól megrakd a szekered
Béreslegény, jól megrakd a szekered,
Sarjú tüske megböködi a tenyeredet.
Mennél jobban böködi a tenyeredet,
Annál jobban rakd meg a szekeredet!
Béres legény mezitláb ment szántani
Otthon hagyta a csizmáját patkolni
Kilenc kovács nem merte elvállalni,
Egy sem tudott rózsás patkót csinálni.
Béreslegény béres lányát szerette,
Az anyja meg az ablakon megleste.
Az anyja meg az ablakon megleste,
Hogy a lányát béreslegény szerette
Éva, szívem, Éva,
Most érik a szilva.
Terítve az alja
Fölszedjük hajnalra.
Bárcsak ez a hajnal
Sokáig tartana,
Hogy a szerelemnek
Vége ne szakadna.
A malomnak nincsen köve,
Mégis lisztet jár,
Tiltják tőlem a babámat,
Mégis hozzám jár.
Addsza, rózsám, a kezedet,
Forduljunk egyet,
Aztán menjünk ki a kertbe,
Ott szedjünk meggyet!
Beteg az én rózsám, szegény,
Talán meg is hal,
Ha meg nem hal, kínokat lát,
Az is nékem baj.
A te francos nyavalyádból
Adjál nekem is,
Hadd érezzük mind a ketten,
Érezzem én is.
Vót nekem egy szép szeretőm,
De az olyan vót,
Ha egy nap nem láttuk egymást,
Két nap beteg vót.
Harmadik nap megkérdeztem,
Téged mi lelt vót,
A szívemet a szerelem
Körülfogta vót.
Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál,
Minden fa tetején.
Minden fa tetején,
Minden bokor alján,
Hadd szakajtott volna,
Minden szegény leány.
Én is szakajtottam,
El is hervasztottam,
Szelid galamb helyett,
Vadgalambot fogtam.
Aki dudás akar lenni,
Pokolba kell annak menni.
Ott vannak a jó nagy kutyák,
Abból lesznek jó nagy dudák
Hej, rozmaring, rozmaring,
Leszakadt rólam az ing.
Van már nékem kedvesem,
Ki megvarrja az ingem.
Hej rezeda rezeda
Karcsú a lány dereka
Ha karcsú is illeti
Barna legény szereti
Három féle kendod van,
Jajj, de büszke legény vagy,
Mit ér a büszkeséged,
Ha nincs szép feleséged.
22. Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom
Elmegyek, elmegyek,
El is van vágyásom.
Ebbe a rongyos faluba
Nincsen maradásom.
Gyéren vettem a kenderem, gyakran termett rajta,
Nem kell nékem a kenderje, csak a pozdorjája.
Tüzet vetek alája, megfűtozom nála,
Az én babám gyolcs ruháját megszárítom rajta.
Hess légy ne szállj rám, beteg vagyok én,
Adj egy csókot kisangyalom, meggyógyulok én!
Nem vagy legény Berci, s nem mersz megcsókolni,
Pedig leány létemre merek csókot adni.
Adtam, s adok is az ügyes legénynek,
Hisz jól tudom magamról, hogy jólesik szegénynek.
Kéretének remetének, oda nem adának,
Csomafalvi bognyesőnek oda loccsantának.
Hess, légy, ne szállj rám, beteg vagyok én!
Adj egy csókot, édes rózsám, meggyógyulok én.
24. Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Kertbe rekesztettem, látod-e?
Megette a farkas, tudod-e?
Csak a szarvát hagyta, látod-e?
25. Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt
Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt,
Úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt.
Mulassunk hát egy, vagy két óráig
Végbúcsúnkat míg ki nem adják itt.
26. A csitári hegyek alatt régen leesett a hó
A csitári hegyek alatt régen leesett a hó
Azt hallottam kisangyalom véled esett el a ló
Kitörted a kezedet mivel ölelsz engemet
Így hát kedves kisangyalom nem lehetek a tied
Amott látok az ég alatt egy madarat repűlni,
De szeretnék a babámnak egy levelet küldeni
Repülj madár ha lehet vidd el ezt a levelet
Mond meg az én galambomnak ne sirasson engemet.
Arról alól van egy erdő, jaj de nagyon messze van.
Kerek erdő közepébe két rozmaring bokor van
Egyik hajlik a vállamra másik a babáméra
Így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.
27. Hármat tojott a fekete kánya
Hármat tojott a fekete kánya
Engem szeret a kend barna lánya
Kikityembe kukutyomba
Gyere rózsám a kocsimba
Akármilyen szegénylegény vagyok
A kend lánya szeretője vagyok
Kukutyin mellett halásztam
A rózsámmal vele háltam
28. Románia felé nem tudjuk mink az utat
Románia felé nem tudjuk mink az utat
Százados úr vezessen minket oda
Elvezetlek jó fiaim én is elmegyek
A jóisten tudja ki jön vissza veletek
Románia felé jaj de dörög az ágyú
Magyar legény mért vagy olyan szomorú
Hogy ne volnék százados úr olyan szomorú
Most is arra visznek merre dörög az ágyú.
Édes kedves anyám, ha fel akarsz keresni,
Románia csatatérre eredj ki,
Megtalálod síromat egy kőszikla alatt
Édes kedves anyám, ott sírasd ki magadat.
Jertek magyar fiúk, kik egyszerre születtünk!
Kik egyszerre komisz ruhát viseltünk.
Zúgnak az ágyúk ropognak a kézi fegyvere,
Most látod meg babám, mit ér egy csángó gyerek.
Erdő, erdő, kerek erdő,
De szép madár lakja kettő.
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.
Olyan piros, mint a vér,
Tőlem gyakran csókot kér.
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozlak.
Kilenc fiad néma legyen,
A tizedik leány legyen!
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen!
Kinek nem jó itt lenn lakni,
Menjen mennyországba lakni!
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Építsen az ég szélére,
Ott nem éri semmiféle,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zöld erdőbe,
Írja fel egy falevélre,
Hogy neki nincsen szeretője!
Szeress, babám, csak nézd meg, kit,
Mer' a szerelem elvakít.
Engemet is elvakított,
Örökre gyászba borított.
Verd meg, Isten, azt a helyet,
Ahol az én rózsám termett!
Ne teremhessen több rózsát,
Bús szívem szomorítóját.
Nézd csak, pajtás, mit mutatok,
De szép leányt táncoltatok!
Egyenesebb a nádszálnál,
Szebb a csokros ibolyánál.
Olyan furcsa kedvem vagyon,
A szőkét szeretem nagyon.
A barna sem ellenségem,
Most is ő a feleségem.
Ágról ágra száll a fecske,
Eszembe vagy minden este.
Eszembe vagy, rád gondolok,
Mégis olyan árva vagyok.
Árva vagyok apa nélkül,
De még inkább anya nélkül.
Árva vagyok, senkim sincsen,
Csak egyedül a Jóisten.
De szépen ég ez a gyertya,
De szép barna leány tartja!
Hol meggyújtja, hol eloltja,
Árva szívem szomorítja.
Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje,
Ha még egyszer azt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Ref.: Éljen a magyar szabadság éljen a haza
Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Kossuth Lajos íródeák,
Nem kell néki gyertyavilág:
Megírja ő a levelet
A ragyogó csillagok mellett.
Megállj császár Ferenc József
Ír még pálfordulást néked
Villog Kossuth fényes kardja
Őrt áll a magyar angyala
Leiningen gróf Damjanich János
Kis, Pöltemberg, Láner, Lázár Viloms,
Aulich, Knézits, Nagy Sándor, Schweidel,
Török, Desseffy, gróf Vécsey
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba,
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére,
Oszt lerázza a meggyet, te meg, babám, szedjed a rózsás kötényedbe!
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik a makkot, nem szedik a makkot fedeles kosárba,
Felmegy a legény a fára, a makkfa tetejére,
Oszt lerázza a makkot, te meg, babám, kapkodd a rózsás kötényedbe!
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik a meggyet-makkot, nem szedik a meggyet-makkot fedeles kosárba,
Felmegy a legény a fára, a meggyfa-makkfa tetejére,
Oszt lerázza a meggyet-makkot, te meg, babám, szedjed-kapkodd a rózsás kötényedbe!
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik az ananászt, nem szedik az ananászt fedeles kosárba,
Felmegy a legény a fára, az ananászfa tetejére,
Oszt lerázza az ananászt, te meg, babám, kaparászd a rózsás kötényedbe!
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik a tejfölt, nem szedik a tejfölt fedeles kosárba,
Felmegy a legény a fára, a tejfölfa tetejére,
Oszt lerázza a tejfölt, te meg, babám, nyald föl a rózsás kötényedbe!
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik a ribizlit, nem szedik a ribizlit fedeles kosárba,
Felmegy a legény a fára, a ribizlifa tetejére,
Oszt lerázza a ribizlit, te meg, babám, biciklizd a rózsás kötényedbe!
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik az uborkát, nem szedik az uborkát fedeles kosárba,
Felmegy a legény a fára, az uborkafa tetejére,
oszt lerázza az uborkát, te meg, babám, ugord át a rózsás kötényedbe!
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik a sóskát, nem szedik a sóskát fedeles kosárba,
Kimegy a leány a rétre, a sóska közepébe,
Oszt leszedi a sóskát, oszt öleli a Jóskát a sóska közepébe.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik a törököt, nem szedik a törököt fedeles kosárba,
Fölmegy a török a várba, a Dobó kupán vágja,
Oszt leesik a török, a Dobó meg röhög fönn az egri várba.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem szedik az almát, nem szedik az almát fedeles kosárba,
Felmegy a legény a fára, ránéz az almára,
Az alma meg vissza, hogy egy ilyen marha mért mászik a fára.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Nem készül a diák, nem készül a diák a matekórára,
Fölmegy a katedrára, ránéz a tanárra,
A tanár meg vissza, hogy egy ilyen marha mért jár iskolába.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
Szentendrei utcán lövöldöz az ukrán a sárga Opeljába',
Fölmegy a rendőr a fára, fészket is rak rája,
Oszt akkor jön le szegény, ha nincs ukrán legény sehol a határba.
Bonchidai menyecskék
Ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más,
Az uruk csak ráadás.
Ájna-nanna-nanna-ná, naná-na-náná,
Ájna-nanna-nanna-ná, naná-na-náná
Szedik, szedik a szilvát,
Válogatják a javát,
Én is ettem belőle,
Szerelmes lettem tőle.
Bonchidai piacon
Almát árul egy asszony,
Lehajolt a kosárba,
S kilátszott a … bokája.
Bonchidai híd alatt
Lányok sütik a halat,
Papirosba csavarják,
A legénynek úgy adják.
Bonchidai magas torony,
Beléakadt az ostorom,
Gyere, babám, akaszd ki,
A nyavalya törje ki!
Bonchidai híd alatt
Leány a legény alatt,
Azért mászott alája,
Mert viszketett a … bokája.
Mikor a lány gatyát mos,
Akkor bizony nem álmos,
Csodálkozik felőle,
Hol az ütő belőle.
Boros pince kis kulcsa,
A mi papunk de furcsa,
Este menyecskékhez jár,
Nappal arról prédikál.
Szeretem én a papot,
Viszek neki kalapot,
De még jobban a papnét,
Viszek neki kanapét.
A jó asszony Bonchidán
Vízért küldte az urát,
Míg az ura vízért járt,
Szeretője nála hált.
Édes uram, de jó kend,
De jó vizet hozott kend,
Hozzon vizet máskor es,
Hozzon vizet többet es.
Édesanyám tanított,
Lába közé szorított,
Úgy sikatott-ríkatott,
Mint a koszos malacot.
Leesett a pap az ágyról,
Lejött a bőr a lábáról,
Úgy kell neki, mért pipázott,
Mért nem inkább bibliázott.
Ne nézz reám, ne, ne, ne,
Nem én vagyok a fene,
Nem akarlak megenni,
Csak a szemed kiszedni.
Az én uram kászoni,
A pálinkát szereti,
Szeretőm is olyan vót,
Hét országba híre vót.
Az én uram kászoni,
Be kéne borítani,
Beborítom uramat,
Várom a galambomat.
Házunk előtt jégverem,
Benne van a szerelem,
Kinyitani nem merem,
Mert kirepül a szerelem.
Falu végén templom,
Bemegyek-e, nem t'om,
Falu végén megint templom,
Bemegyek-e, megint nem t'om.
Bonchidai menyecskék
Ugrálnak, mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen,
Csókot adnak szívesen.
Bonchidai hegy alatt
A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt
A gatyám is ottmaradt.
Bonchidai leányok
Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat,
Árulják a gyapjukat.
Bonchidai nagy hegy alatt
Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.
Ne nézz, babám, a szemembe,
Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre,
Meghalok szégyenletembe.
Házunk előtt frizsider,
Benne van a parizer,
Kinyitani nem merem,
Mert kirepül a párizsi…
Túl a vízen egy kosár,
Abban lakik egy madár.
Abban lakik egy madár,
Kiért szívem holtig fáj.
Várj, madárkám, várj, várj, várj,
Este hozzád megyek már.
Megvizsgálom szívedet,
S véle szeretetedet.
Túl a vízen zörgős malom,
Ott őröl az én galambom.
Ott egyebet nem őrölnek,
Csak bút, bánatot eleget.
Nékem is van egy bánatom,
Odaviszem, lejáratom.
Egy szem búza, kettő rozs,
Felöntöttem, járja most.
Én Istenem, Teremtőm,
De beteg a szeretőm.
Én Istenem, gyógyítsd meg,
Darmadnapra fullaszd meg.
Én Istenem, halálom,
Nem ér engem az álom.
Mer' az álom nyugodalom,
A szerelem szívfájdalom.
Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, virágom,
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak,
Virágom, virágom,
Te engemet, s én tégedet,
Virágom, virágom.
Zöld pántlika könnyű gúnya,
Virágom, virágom,
Mert azt a szél könnyen fújja,
Virágom, virágom.
De a fátyol nehéz gúnya,
Virágom, virágom,
Mert azt a bú hajtogatja,
Virágom, virágom.
Lépjünk egymást árnyékába,
Virágom, virágom,
Lépjünk egymás hajlékába,
Virágom, virágom.
35. Sárga csikó, sárga csikó, selyem nyereg
Sárga csikó, sárga csikó, selyem nyereg,
Nem ül abba, nem ül abba minden gyerek,
Sej, haj, aki felül, tyuhaj, a nyeregbe,
Százas legyen a zsebébe!
Százas is volt, ezres is volt, de elfogyott,
Szép lány is volt, csúnya is volt, de elhagyott,
Ej, haj, ha elhagyott, tyuhaj, az a marha,
Verje meg az egek Ura!
A gyimesi, a gyimesi juhászlegény,
Es az eső, es az eső, ázik szegény,
Ej, haj, szonnyan legel, tyuhaj, az ő nyája,
Itassa meg a babája!
Megitatnám, megitatnám, de nem merem,
Nagy a veder, nagy a veder, nem emelem,
Ej, haj, míg a vedret, tyuhaj, kiemelem,
Százszor megöl a szerelem.
Udvaromon, udvaromon három vályú,
Abból iszik, abból iszik háromszáz juh,
Ej, haj, én vagyok a tyuhaj, őrizője,
Barna kislány szeretője.
36. Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő
Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak,
Dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom,
Érted fáj a szívem nagyon.
Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepében kinyílott a rózsa.
Tüskés annak minden ága,
Nem állja a madár lába.
Csárdás kisangyalom,
Katona híredet hallom.
Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Betyár lakik abban, betyár lakik tizenkettő.
Körülfogták aztat a zsandárok,
Káromkodnak benne a betyárok.
Csárdás kisangyalom,
Érted fáj a szívem nagyon.
Madárka, madárka,
Csácsogó madárka,
Vidd el a levelem,
Vidd el a levelem
Szép magyar hazámba!
Ha kérdi: ki küldte?
Mondjad, hogy az küldte,
Kinek bánatába
Szíve fájdalmába,
Meghasad a szíve!
Nem hallok egyebet,
Csak a szél zúgását,
Meghallom cethalnak
Vízbe zuhogását.
Meghallom cethalnak
Vízbe zuhogását;
Kedves galambomnak
Keserves jajszavát.
Írnék, ha lehetne,
Kezem nem reszketne;
Nehéz a pénna is,
A hattyú tolla is.
Írnék, jaj, de nehéz
A könnyű pénna is;
Feketének látszik
A hattyú tolla is.
Elbágyadt kezemből
A pénna kiesik;
Két szememből a könny,
Mint a patak, folyik.
Két szál pünkösdrózsa kihajlott az útra,
El akar hervadni, nincs, ki leszakítsa.
Nem ám az a rózsa, ki a kertben nyílik,
Hanem az a rózsa, ki egymást szereti.
Nem szeretlek másért, két piros orcádért,
Szemed járásáért, szád mosolygásáért.
Megrakják a tüzet, mégis elaluszik,
Nincs az a szerelem, aki el nem múlik.
Rakd meg, babám, rakd meg lobogó tüzedet,
Hadd melegítsem meg gyönge kezeimet!
Szól a kakukkmadár, talán megvirrad már,
Isten veled, rózsám, magad maradsz immár.
Ősszel érik, babám, a fekete szőlő,
Te voltál az igazi szerető.
Bocsásd meg, ha vala-valaha vétettem,
Ellenedre, babám rosszat cselekedtem.
Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ,
Közepébe' gyöngyen legel egy kis bárány.
Közepébe' gyöngyen legel egy kis bárány,
Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.
Kinek varrod, babám, azt a selyemkendőt?
Néked varrom, hogy legyél szeretőm,
Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot,
Közepébe', babám, hogy szeretőd vagyok.
Kis kece lányom fehérbe vagyon,
Fehér a rózsa, kezébe' vagyon.
Mondom, mondom, fordulj ide,
Mátkámasszony,
Mondom, mondom, fordulj ide,
Mátkámasszony!
Ciprusi menta, kajsai rózsa,
Elmennék táncba, ha szép lány volna.
Mondom, mondom, fordulj ide,
Mátkámasszony,
Mondom, mondom, fordulj ide,
Mátkámasszony.
Kék a kökény, zöld a petrezselyem,
Tótágast áll bennem a szerelem.
Jaj, Istenem, ugyan mit csináljak,
Szeressek-e, vagy tótágast álljak?
Szeretem a tardonai papot,
Viszek neki pántlikás kalapot,
Ő vesz nekem fehér delin kendőt,
Hogy ne tartsak Tardonán szeretőt;
Tartok biz én, mert most van módomban,
Majd nem tartok vénasszony koromban.
A cipőmnek se sarka, se talpa,
Eltáncoltam a tardonai bálba.
Lesz annak még sarka is, talpa is,
Lesz szeretőm szőke is, barna is.
Addig leány, addig bazsarózsa,
Míg a legény sírva jár utána.
Mikor a lány jár a legény után,
Akkor már csak hervadt rozmaringszál.
Azért, hogy én ilyen sápadt vagyok,
Ne hidd, babám, hogy én beteg vagyok!
Elsárgított engem a szerelem,
Nálad nélkül gyászos az életem.
Azért, hogy én ilyen piros vagyok,
Ne hidd, babám, hogy én festett vagyok!
Így szült engem anyám a világra,
Pirosító nem járt az orcámra.
Kék a kökény, zöld a petrezselyem,
Meghűlt, babám, köztünk a szerelem.
Nemcsak meghűlt, hanem meg is fagyott,
Babám, nem is hozzád való vagyok.
Házunk előtt áll egy terhes hajó,
Azt kérdezik, van-e zab eladó.
Azt kérdezik, de kisangyalom,
Van-e zab eladó.
Árpám is van, mégis zabot kérnek,
Jobb a lánynak, mint a menyecskének.
Jobb a lánynak, de kisangyalom,
Mint a menyecskének.
Mert a lánynak befonják a haját,
Fújja a szél piros pántlikáját.
Fújja a szél, de kisangyalom,
Piros pántlikáját.
Menyecskének bekötik a fejét,
Búval éli az egész életét.
Búval éli, de kisangyalom,
Az egész életét.
Kossuth Lajos táborában
Két szál majoránna,
Egy szép barna, de magyar huszár,
Sej, lovát karéjozza.
Ne karéjozz, magyar huszár,
Mert leesel róla!
Nincsen itt a te édesanyád,
Sej, aki megsiratna.
Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva.
Sem léptébe', de sem vágtába'
Sej, le nem esek róla.
Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve.
Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna.
R.: Éljen, éljen a nemzet!
Gyere, pajtás, katonának,
Téged tesznek kapitánynak!
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság!
46. Csínom Palkó, csínom Jankó
Csínom Palkó, csínom Jankó,
Csontos kalabérom,
Szép selymes lódingom,
Dali pár pisztolyom!
Nosza, rajta, jó katonák,
Igyunk egészséggel,
Menjen táncba ki-ki köztünk
Az ő jegyesével!
Ne bánkódjék senki köztünk,
Menjünk az Alföldre,
Megrontatik kezünk által
Az labanc ereje!
Szabad nékünk, jó katonák,
Duna-Tisza közi,
Labancságnak mert nincs ottan
Sehol semmi közi.
Fel, fel, vitézek, a csatára,
A szent szabadság oltalmára!
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk, hullatjuk nagy bátran, míg élünk.
Fel, fel, látjátok lobogómat,
Indulj utánam, robogó had!
Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard,
Ez lelkesíti csatára a magyart.
Híres Komárom be van véve,
Klapka György a fővezére.
Büszkén kiáll a csatatérre,
Hajrá, huszárok, utánam, előre!
A Vidróczki híres nyája
Csörög-morog a Mátrába.
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróczkit nem találja.
Megyen az nyáj, megyen az nyáj,
Környes-körül a gaz alján.
Ugyan hol állok elejbe,
Kerek erdő közepébe?
Hozd ki, babám, szűröm, baltám,
Hadd menjek az nyájam után!
Mert levágják az kanomat,
Keselylábú ártányomat.
Esteledik már az idő,
Szállást kérnék, de nincs kitől.
Sűrű erdő a szállásom,
Csipkebokor a lakásom.
A Vidróczki sírhalmára,
Könny hull a koporsójára.
Hej, Vidróczki, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki.
Mit ér nekem hat vármegye?
Tizenkettő jöjjön ide!
Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról,
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica derce.
Kis kalapom fekete, páva tolla van benne,
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica derce.
Egyik ága lehajlott, az én rózsám elhagyott,
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica derce.
Ha elhagyott egy hétre, elhagyom én kettőre,
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica derce.
Ha elhagyott kettőre, elhagyom én örökre,
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica derce.
Erdő mellett estvéledtem,
Subám fejem alá tettem.
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet.
Én Istenem, adjál szállást,
Már meguntam a járkálást!
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.
Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzám szent angyalát,
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát!
Félre bánat, félre bú,
Bolond, aki szomorú!
Lám, én milyen víg vagyok, hahaha,
Lám, én milyen víg vagyok,
A szeretőm elhagyott, a marha!
Ha elhagyott, hagyjon is,
Megélek én magam is,
Lám, a bazsarózsa is, mégegyszer,
Lám, a bazsarózsa is,
Kinyílik az maga is, ha akar!
Sűrű csillagos az ég,
Majd eszedbe jutok még!
De már akkor késő lesz, sajnálom,
De már akkor késő lesz,
Mert a szívem másé lesz, ha lesz, és lesz!
Sej, a tari réten
Piros-barna kislány,
Arra megy egy piros-barna legény,
Leveszi kalapját.
Mit csinálsz, te kislány,
Piros-barna kislány?
Látod, hogy a víg tari nagy réten
A szénát gyűjtögetem.
Nem való az néked,
Piros-barna kislány,
Néked csak egy híves szoba kellene,
Kibe' varrogatnál.
Láttál-e már valaha
Csipkebokor-rózsát?
Csipkebokor-rózsa közt
Két szál majoránnát.
Egyik szál majoránna
Virág Erzsi lenne,
Másik szál majoránna
Váczi Gábor lenne.
Új a csizmám, a szögre van felakasztva,
Sarkantyúját belepte a rozsda.
Összeverem olyan betyár módra,
Mind egy szálig lepereg a rozsda róla.
Új a szűröm, a szögre van felakasztva,
Gyere, babám, akaszd a nyakamba!
Így is, úgy is ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak, babám, vele.
A nagy bécsi kaszárnyára
Rászállott egy gólya,
Vizet hozott a szájában
Regruták számára.
Mosdjatok, regruták,
Mert porosak vagytok!
Azt csak a jó Isten tudja,
Mikor szabadultok.
Fiumei kikötőben
Áll egy hadihajó.
Közepében, négy sarkában
Nemzetiszín zászló.
Fújja a szél, fújja,
Hazafelé fújja.
Leszerelő öreg bakák
Mennek szabadságra.
Gyere, pajtás, leszerelni,
Fegyver lesz az első.
Hull a könnye a bundásnak,
Mint a záporeső.
Ne sírj, bundás, ne sírj,
Kitelik az idő.
Nékem is volt, de már elmúlt
A három esztendő.
Hej, halászok, halászok,
Merre mén a hajótok?
Törökkanizsa felé,
Viszi a víz lefelé.
Hej, halászok, halászok,
Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet,
Veresszárnyú keszeget.
Hát a keszeg mit eszik,
Ha a bárkába teszik?
Nem eszik az egyebet,
Petrezselyemgyökeret.
57. Én Istenem, tégy egy, tégy egy csodát
Én Istenem, tégy egy, tégy egy csodát,
Változtasd borrá, borrá a Tiszát!
Ha a Tisza borból volna,
A szívemnek semmi baja se volna.
Még azt mondják, részeg, részeg vagyok,
Hogy a bortól mindig ingadozok.
A nádszál is ingadozik,
Pedig az csak vizet iszik, csuhajja!
Még azt mondják, részeg, részeg vagyok,
Hogy az orrom mindig piros vagyon.
Piros a libának orra,
Pedig sose mártja borba, csuhajja!
Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordul.
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Én Istenem, rendelj szállást,
Már meguntam a járkálást,
A járkálást, a bujdosást,
Éjjel-nappal a sok sírást.
59. Még azt mondják, nem illik
Még azt mondják, nem illik
A tánc a magyarnak.
Nem, ha néki cipellőt,
S bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának,
Kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának,
Magyar főkötőnek.
Az én ingem lengyel gyolcs,
Csakhogy rojtja nincsen.
Az én csizmám karmazsin,
Csakhogy talpa nincsen.
Azért varrták a csizmát,
Hogy táncoljunk benne,
Ha rongyos is, foltos is,
Illik a tánc benne.
60. Udvaromon aranyvályú, aranykút
Udvaromon aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, arany tyúk.
Arany kakas mind azt kukorékolja,
A szeretőm Kolozsváron katona
Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
Fújja a szél akármerről találja
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
De sok kislány siratja a kedvesét
Három kislány kimegy a temetőbe,
Mind a három letérdepel a földre.
Egy közülük felsóhajt a nagy égre:
Mért is lettem katona szeretője?
Udvaromon hármat fordult a kocsi,
Édesanyám, minden pakkom hozza ki
Hozza ki a behívó levelemet.
Itt Mirába felejtsék a nevemet!
Udvaromon hármat fordult a kocsi,
Az anyósom most viszik akasztani.
Én viszem a kötelet a nyakába,
Úgy húzzák fel a vén sárkányt a fára.
Októbernek, októbernek elsején
Nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején.
Elbúcsúzom a mezőtől, s virágtól,
Aztán meg a csíkkarcfalvi lányoktól.
Az Isten is katonának teremtett,
Az a jámbor pap is annak keresztelt.
Az is leszek, míg a világ világ lesz,
Míg az égen egy ragyogó csillag lesz.
Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,
Nem olyan, mint más, mint Kucug Balázs.
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,
Nem egy fillér, de két tallér kell ide, pajtás.
Szegény legénynek olcsó a vére,
Két-három fillér egy napra bére.
Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére.
Bort kupába, bort! Embert a gátra!
Tyukodi pajtás, induljunk rája!
Verjük által a labancot a másvilágra,
Úgy ad Isten békességet szegény hazánkra.
Fekete föld termi a jó búzát,
Sűrű erdő neveli a betyárt.
Sűrű erdő a betyár lakása,
Szép csárdásné gondot visel rája.
Szép csárdásné, adjon bort hitelbe,
Itthagyom a cifra szűröm érte.
Hogyha ki nem váltom holnap délre,
Annak adja, ki többet ád érte.
Jászkunsági gyerek vagyok,
Jászkunságon születtem.
Kiskoromtól nagykoromig
Benne fölnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem
A jászkunsági főutcán.
Még akkor is betekintek
A kisangyalom ablakán.
Még akkor is azt kiáltja,
Hogy kisangyalom, gyere be!
Adj egy csókot, egy utolsót,
Kacsintsál a szemembe!
Nem mehetek, kisangyalom,
Mert be vagyok sorozva.
Budapesti nagy kaszárnya
Van számomra kinyitva.
Szegény legény vagyok én,
Erdőn-mezőn járok én.
Krajcárom sincsen,
Elszakadt az ingem.
Van egy lyukas nadrágom,
Folt is rajt' huszonhárom.
Ég alatt hálok,
Jobb időket várok.
Felszántom a császár udvarát,
Belévetem hazám búbaját.
Hadd tudja meg császár fölsége,
Mi terem a magyar szívébe!
Bánat terem abban, búvetés,
A magyar élete szenvedés.
Áldd meg, Isten, császár fölségét,
Ne sanyargassa magyar népét!
Ó, mely sok hal terem
Az nagy Balatonba-harra-ha-rahhahha!
Minden ágon egy mérő makk
A Bakonyba-harra-ha-rahhahha.
Örül ott a halász, rikkantgat a kanász
Örömébe-herre-he-rehhehhe.
Szépen illik a sült kappan
A cintálba-harra-ha-rahhahha.
Jó bort mérnek Füreden
És Kaposvárba-harra-ha-rahhahha.
Igyál, jó barátom, tőled nem sajnálom,
Sokáig éhhé-réhhé-réhhéhélj!
Addig kell a vasat verni,
Amíg tüze-hhe-rehhe-rehhehes,
Semmit sem ér olyan hordó,
Amely üre-hhe-rehhe-rehhehes.
Köll hát abba tenni, ki köll aztán venni,
Ha szüksége-hhe-rehhe-rehhehes.
68. Hej, Vargáné káposztát főz
Hej, Vargáné káposztát főz,
Kontya alá ütött a gőz.
Hányja-veti fakalánját,
Kinek adja Zsuzsa lányát?
Nem adja azt más egyébnek,
Kara István őkelmének.
Még akkor neki ígérte,
Mikor bölcsőben rengette.
Nem ettem én ma egyebet,
Csak egy köcsög aludttejet.
Azt is csak úgy kalán nélkül,
Megélek én a lány nélkül.
Bonchidai menyecskék
Ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más,
Az uruk csak ráadás.
Ájna-nanna-nanna-ná, naná-na-náná,
Ájna-nanna-nanna-ná, naná-na-náná
Szedik, szedik a szilvát,
Válogatják a javát,
Én is ettem belőle,
Szerelmes lettem tőle.
Bonchidai piacon
Almát árul egy asszony,
Lehajolt a kosárba,
S kilátszott a … bokája.
Bonchidai híd alatt
Lányok sütik a halat,
Papirosba csavarják,
A legénynek úgy adják.
Bonchidai magas torony,
Beléakadt az ostorom,
Gyere, babám, akaszd ki,
A nyavalya törje ki!
Bonchidai híd alatt
Leány a legény alatt,
Azért mászott alája,
Mert viszketett a … bokája.
Mikor a lány gatyát mos,
Akkor bizony nem álmos,
Csodálkozik felőle,
Hol az ütő belőle.
Boros pince kis kulcsa,
A mi papunk de furcsa,
Este menyecskékhez jár,
Nappal arról prédikál.
Szeretem én a papot,
Viszek neki kalapot,
De még jobban a papnét,
Viszek neki kanapét.
A jó asszony Bonchidán
Vízért küldte az urát,
Míg az ura vízért járt,
Szeretője nála hált.
Édes uram, de jó kend,
De jó vizet hozott kend,
Hozzon vizet máskor es,
Hozzon vizet többet es.
Édesanyám tanított,
Lába közé szorított,
Úgy sikatott-ríkatott,
Mint a koszos malacot.
Leesett a pap az ágyról,
Lejött a bőr a lábáról,
Úgy kell neki, mért pipázott,
Mért nem inkább bibliázott.
Ne nézz reám, ne, ne, ne,
Nem én vagyok a fene,
Nem akarlak megenni,
Csak a szemed kiszedni.
Az én uram kászoni,
A pálinkát szereti,
Szeretőm is olyan vót,
Hét országba híre vót.
Az én uram kászoni,
Be kéne borítani,
Beborítom uramat,
Várom a galambomat.
Házunk előtt jégverem,
Benne van a szerelem,
Kinyitani nem merem,
Mert kirepül a szerelem.
Falu végén templom,
Bemegyek-e, nem t'om,
Falu végén megint templom,
Bemegyek-e, megint nem t'om.
Bonchidai menyecskék
Ugrálnak, mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen,
Csókot adnak szívesen.
Bonchidai hegy alatt
A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt
A gatyám is ottmaradt.
Bonchidai leányok
Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat,
Árulják a gyapjukat.
Bonchidai nagy hegy alatt
Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.
Ne nézz, babám, a szemembe,
Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre,
Meghalok szégyenletembe.
Házunk előtt frizsider,
Benne van a parizer,
Kinyitani nem merem,
Mert kirepül a párizsi…
A bundának nincs gallérja, mégis bunda a bunda,
ihaj, bunda, csuhaj, bunda, mégis bunda a bunda,
ihaj, bunda, csuhaj, bunda, mégis bunda a bunda.
Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda,
ihaj, bunda…
Ha megázik is a bunda, mégis bunda a bunda.
ihaj, bunda…
A juhásznak jól van dolga:
egyik dombról a másikra
terelgeti nyáját, fújja furulyáját,
bú nélkül éli világát.
Ha megunja furulyáját,
előveszi a dudáját.
Belefújja búját a birka bőrébe,
szélnek ereszti belőle.
Sajt, túró az eledele,
száraz kenyér van melléje,
vizet iszik rája, rágyújt a pipára,
mégis piros az orcája.
A szennai lipisen-laposon
Leesett a szalagos kalapom
Arra kérlek Bözsikém, angyalom, galambom
Vegyed föl a szalagos kalapon.
Mikor engem az orvos vizitál,
Énmellettem tíz cigány muzsikál
Húzd rá cigány, te tudod melyiket, melyiket.
Irigylik a szabad életemet.
Édesanyám kiáll a kapuba,
Onnan nézi, merre jár a fia
Ne sírj anyám, most leszek katona, katona,
Megvár engem egy kislány valaha.
A Vargáék ablaka
rózsából van kirakva, kirakva,
kirakva, kirakva, de kirakva.
Azért van az kirakva,
Garzó Péter jár ide, jár oda,
jár ide, jár oda, de jár oda.
Hej, te Julcsa gyere ki,
vár a Péter ideki, ideki,
ideki, ideki, de ideki.
Tudnám én azt, ha várna,
mert a szívem dibegne-dobogna
dibegne-dobogna, de dobogna.
Alma a fa alatt, nyári piros alma.
Engem gyaláz a szeretőm édesanyja.
Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,
Szeretem a lányát, nem hagyom el soha.
Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,
Szeretem a lányát, nem tehetek róla.
Aranyos Bözsikém, hogy fogsz Te majd sírni,
Mikor engem katonának fognak vinni.
Elbúcsúzom Tőled egy vasárnap este,
Sok páros csókodért áldjon meg az Isten. Elbúcsúzom Tőled egy vasárnap este,
Sok páros csókodért áldjon meg az Isten.
75. Arrul alól kéken beborult az ég
Arrul alól kéken beborult az ég
Az én babám most írja bús levelét
Írd meg babám, írd meg minden sorsodat
Hogy tudjam meg mihez tartsam magamat.
Hogy tudjam meg, hogy megvársz te engemet
Örömmel töltsem el a három évet.
Kitöltöttem három évet, hat napot
Kapitány úr szalutálni nem tudok
Majd szalutál az a bundás reguta
Kinek hátra harminchat kis hónapja.
Majd szalutál az a bundás reguta
Kinek hátra harminchat kis hónapja.
Balatoni legények,
Ica te, Sári te!
Libát loptak szegények,
Ica te, Sári te!
Nem jól fogták a nyakát,
elgágintotta magát.
Sári cinge-cungeráj,
Ica te, Sári te!
Balatoni legények,
Ica te, Sári te!
Mákot loptak szegények,
Ica te, Sári te!
Nem jól fogták a zsákot,
mind elszórták a mákot.
Sári cinge-cungeráj,
Ica te, Sári te!
Balatoni legények,
Ica te, Sári te!
Halászni járnak szegények,
Ica te, Sári te!
Hazajönnek vizesen,
Adnak csókot szívesen.
Sári cinge-cungeráj,
Ica te, Sári te!
Bojtár volt a nagyapám
Bojtár vagyok én is
Csak a botját hagyta rám
Gazda vagyok mégis.
Kisbáránykám minden reggel
Bégetéssel ébresztget föl
Kelj föl édös gazdám.
Báránykámon csengő szól
Csingilingi lánga
A furulyám is dúdol
Csingilingi lánga
Kisbáránykám mellém fekszik
Szundikálunk késő estig
Jójcakát kívánok.
Búza-, búza-, búzavirág
Engem szól az egész világ
Egész világ rólam beszél
De azt csak elfújja a szél
Búzát vetettem keresztbe
Jutok-e babám eszedbe?
Ahány szem van egy keresztbe
Annyiszor jussak eszedbe
Úgy meg vagyok búval rakva,
mint a sóvári almafa.
Imitt- amott egy van rajta,
mégis lehajlik az ága.
79. El kéne indulni, meg kén' házasodni
El kéne indulni, meg kén' házasodni.
De még az a kérdés, kit kéne elvenni.
Jajajajj, jajajajj, kit kéne elvenni.
Ha kisasszonyt veszek, nem tud szőni, fonni.
Jaj, de szégyen nekem Pénzért gatyát venni.
Jajajajj ...
Ha öreget veszek, az mindig szomorú.
Annak minden szava egy égiháború.
Jajajajj ...
Ha szegényt megkérek, avval mit csináljak,
egy koldusból kettőt ugyan mért csináljak?
Jajajajj ...
Ha gazdagot veszek, mindig csak azt hányja,
hogy az enyémből élsz, ebadta hitványa!
Jajajajj ...
Az az egy reménység táplál ezután is,
Jó lesz a legénység nékem továbbra is!
Jajajajj ...
Bumfalva, Bumfalva ott lakom én
Ott gyártjuk a tejet Riska meg én
Riskának lába közt van egy kebel
amit a tej véget rángatni kell.
R.: Hollári, hollári, hollári hó
Hollári, hollári, hollári hó.
Bumfalva, Bumfalva ott lakom én
Ott gyártjuk a tejet Riska meg én
Mivel az tisztaság legfőbb erény
Tejet a patakban megmosom én.
Bumfalva, Bumfalva ott lakom én
Ott gyártjuk a tejet Riska meg én
Vasárnap a Riska nem ad tejet
egész nap azt bőgi munkaszünet.
Esik eső, de nem ázok,
cseresznyefa alá állok,
az alá is azért állok, mert
arra mennek el a lányok.
82. Este van már, csillag van az égen
Este van már, csillag van az égen.
Varga Julcsa mezítláb a réten.
Sajnálja a cipőjét felhúzni,
Garzó Péter nem vesz többet néki.
Garzó Péter elment katonának,
acél fegyvert csináltat magának,
acél fegyvert, rózsafa a nyele,
rá van írva Varga Julcsa neve.
Este van már, késő este,
pásztortüzek égnek messze.
Messze, messze, más határon,
az alföldi rónaságon.
A faluba' minden csendes,
Még az éj-madár sem repdes.
Nyugodalom lakik benne,
Mintha temetőbe' lenne.
84. A faluban nincs több kislány
A faluban nincs több kislány, csak kettő, csak kettő.
Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző.
A másik meg a kapuban neveti, neveti,
mer' őt meg a segédjegyző szereti, szereti.
Kiültek a vénasszonyok a padra, kis padra,
Isten tudja, miről folyik a pletyka, a pletyka.
Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra,
valamennyit ragassza le a padra, kis padra.
Röpülj páva, röpülj,
Vármegye házára,
A szegény raboknak,
Szabadulására.
Leszállott a páva
Vármegye házára,
De nem ám a rabok
Szabadulására.
Felszállott a páva
Vármegye házára,
A szegény raboknak
Szabadulására!
86. Ha felmegyek a budai nagy hegyre
Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek, letekintek a völgybe,
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat,
Édesanyám szedi a virágokat.
Addig megyek, míg a szememre látok,
Míg egy sűrű erdőre nem találok.
Sűrű erdő közepében van egy magas kaszárnya,
Oda leszek kisangyalom bezárva.
Nem él jobban Kínában sem a kínai császár
Mint mikor a szívemre a búbánat rászáll
Magamat nem nyúzatom, szívemet sem zúzatom
Három veder pezsgő mellé csak a cigányt hozatom
Ha mulatós kedvem támad, csak ezt húzatom
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe,beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
Józan fejjel nem jó nézni, hogy mulatnak mások,
Ha jó kedvem támad akkor jól be pityizálok.
De akár mennyit iszom is, józan vagyok vígan is.
Nem szököm meg a cheh elől és amikor elmegyek, Odahívom önmagamat, Miska fizetek
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
Nehúzd, hogy a szerelemnek boldogság a vége,
Ne húzd, hogy a szerelemért hűség jár cserébe.
Húzd, hogy hervad a virág, húzd, hogy komisz a világ.
Húzd el azt, hogy rosszul jár a lány, ha csókért szívet ád,
Húzd el, hogy a szerelem, csak csalfa délibáb
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer esőre áll
Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér
Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér
Hajmási Péter, Hajmási Pál
A barométer nem imponál
Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe
Hajmási Péter-Pityke Pál
Hej, páva, hej, páva,
Császárné pávája!
Ha én páva volnék,
Jobb reggel fölkelnék.
Folyóvízre mennék;
Folyóvizet innám,
Szárnyam csattogtatnám,
Tollam hullogatnám.
Szép leányok szednék,
Bokrétába kötnék;
Az én kedvesemnek
Kalapjára tennék.
Komáromi kisleány,
vigyél által a Dunán,
a Dunán, a Dunán,
vigyél által a Dunán.
Ha átviszel a Dunán,
megcsókollak a partján,
a partján, a partján,
megcsókollak a partján!
Télen nagyon hideg van,
nyáron nagyon meleg van,
soha nincs jó idő,
mindig esik az eső.
90. Látod-e babám, látod-e babám
Látod-e babám, látod-e babám amott azt a nagy hegyet?
Míg azt látod, míg azt látod, én a tied nem leszek.
Azt a hegyet a zsebkendőmnek a négy sarkában is elhordom.
Mégis az enyém, mégis az enyém leszel, édes galambom!
Látod-e, babám, látod-e babám amott azt a nagy tüzet?
Míg azt látod, míg azt látod, én a tied nem leszek.
Azt a tüzet a két szememnek a könnyeivel is eloltom.
Mégis az enyém, mégis az enyém leszel, édes galambom.
Látod-e, babám, látod-e babám amott azt a nagy vizet?
Míg azt látod, míg azt látod, én a tied nem leszek.
Azt a vizet a kalapomnak a karimáján is elhordom.
Mégis az enyém, mégis az enyém leszel, édes galambom.
91. Megyen már a hajnalcsillag lefelé
Megyen már a hajnalcsillag lefelé
Az én kedves galambom most megyen hazafelé
Lábán van csizmája, a magos szárú kis csizma
Rásütött a hajnalcsillag sugara
Amerre mégy édes rózsám kívánom
Hogy előtted a rét is piros rózsává váljon
A zöld fű is előtted édes almát teremjen
A te szíved holtig el ne feledjen
Mestereknek mestere mondd meg mi az egy?
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere mondd meg mi a kettő?
Kettő Mózes táblája,
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere mondd meg mi a három?
Három a pátriárka,
Kettő Mózes táblája,
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere mondd meg mi a négy?
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettő Mózes táblája,
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere mondd meg mi a öt?
Öt az Egyház parancsa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettő Mózes táblája,
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere mondd meg mi a hat?
Hat pohár bor Kánaánból (igyunk egyet, barátságból),
Öt az Egyház parancsa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettő Mózes táblája,
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere mondd meg mi a hét?
Hét a szentség,
Hat pohár bor Kánaánból
Öt az Egyház parancsa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettő Mózes táblája,
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere mondd meg mi a nyolc?
Nyolc boldogság,
Hét a szentség,
Hat pohár bor Kánaánból
Öt az Egyház parancsa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettő Mózes táblája,
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere mondd meg mi a kilenc?
Kilenc az angyali kar,
Nyolc boldogság,
Hét a szentség,
Hat pohár bor Kánaánból
Öt az Egyház parancsa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettő Mózes táblája,
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mestereknek mestere mondd meg mi a tíz?
Tíz az Isten parancsa,
Kilenc az angyali kar,
Nyolc boldogság,
Hét a szentség,
Hat pohár bor Kánaánból,
Öt az Egyház parancsa,
Négy az evangélista,
Három a pátriárka,
Kettő Mózes táblája,
Egy az Isten, a jó Isten, aki él örökké, mindörökké ámen.
Mikor Wittenbergának kapuját döngetem,
a rector magnificus így szóla énnekem:
Hej, domine spectabilis!
Látszik, hogy kend magyar!
Úgy döngeti-bongati-zengeti-kongati azt a kaput,
mint a jeges zivatar!!
Nagytáborba indulnék, nem bírja a hátam.
Mindent összepakoltam, amit csak találtam.
||: Hej, édes, kedves hátizsákom én csak attól félek,
Hogy összenyomsz és kiszáll belőlem a lélek (/szufla!). :||
Magyar cserkész nadrágja, bőrnadrág szíj tartja
Ha megtölti paszullyal, ereszt egyet rajta.
||: Hej hozentrágeres német, de sajnállak téged
Ha megtöltöd paszullyal, mit eresztenél meg. :||
95. Nem vagyok én senkinek sem adósa
Nem vagyok én senkinek sem adósa, adósa,
él még az én feleségem édesapja, édesanyja,
meg annak az apósa, anyósa.
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él,
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él.
Szép vagyok én, csak a szemem fekete, fekete,
nem vagyok én az erdőbe remete, remete.
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él,
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él.
Még azt mondja ez a kislány, vegyem el, vegyem el,
meg se kérdi, hogy majd mivel tartom el, tartom el.
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él,
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él.
Eltartom hétköznap búzakenyérrel,
vasárnap, ha más nem jut, hát veréssel.
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él,
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él.
96. Nézd meg, lányom, nézd meg jól
Nézd meg, lányom, nézd meg jól,
Ki kopogtat az ajtón!
Sej, anyám, a kanász,
A gatyája kanavász.
Nem köll nékem az!
Nézd meg lányom, nézd meg jól,
Ki kopogtat az ajtón!
Sej, anyám, a juhász,
A subáján tetű mász.
Nem köll nékem az!
Nézd meg, lányom, nézd meg jól,
Ki kopogtat az ajtón!
Sej, anyám, a paraszt,
A gatyája hat arasz.
Nem köll nekem az!
Nézd meg, lányom, nézd meg jól,
Ki kopogtat az ajtón!
Sej, anyám a csikós,
A gatyája, inge gyócs.
Az köll nékem, az!
Nézd meg lányom, nézd meg jól,
Ki kopogtat az ajtón!
Sej, anyám, a kovács,
Olyan mint a rossz bogrács.
Nem köll nékem az!
Nézd meg lányom, nézd meg jól,
Ki kopogtat az ajtón!
Sej, anyám a cigány,
Éjjel-nappal muzsikál.
Nem köll nékem az!
Nézd meg, lányom, nézd meg jól,
Ki kopogtat az ajtón!
Sej, anyám a báró,
Kaszinóba bejáró.
Nem köll nékem az!
Nézd meg, lányom, nézd meg jól,
Ki kopogtat az ajtón!
Sej, anyám a takács,
Olyan mint a záp tojás.
Nem köll nékem az!
Nézd meg, lányom, nézd meg jól,
Ki kopogtat az ajtón!
Sej, anyám, a diák,
Olyan mint a gyöngyvirág.
Az köll nekem, az!
97. Osztopáni malomárok, hajaha
Osztopáni malomárok, hajaha,
nem terem az mást, mint nádat, hajaha,
nádat terem, leveleset,
legényeknek szerelmeset, hajaha.
Sárga a liba bögye,
Nincsen aki megegye, de megegye.
A kisasszony liliom,
Tetű benne milliom, de milliom.
Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta,
Ne menj arra kisangyalom, mert leesel róla.
Nem esek, nem esek, én a Balaton vizébe,
Inkább esek kisangyalom véled szerelembe
Mindenkinek van kedvese csak énnékem nincsen.
Elrabolta a Balaton az én kedves kincsem.
Megkérdezem tőle, há' vitte, melyik szélére?
Kedvesemért elmnennék én a világ végére.
Nem zörög a nyárfa levél ha a szél nem fújja,
Nem beszélnék kisangyalom ha igaz nem volna.
Tilos a szerelem félek a drága jó anyádtól,
Azt beszélik a faluban váljunk el egymástól.
Szép virágot violát, ismertem meg benned
Harmatcsepp ül szirmadon,
Harmatcseppje fénylett.
Hej ladilom, sej ladi ladi lom sej
Hej ladilom, sej ladi ladi lom.
Hej ladilom, sej ladi ladi lom sej
Hej ladilom, sej ladi ladi ladi lom.
Szép virágom violám, jöjj el táncba vélem.
Halld mi szépen szól a dal, Halld mi szép az ének.
Hej ladilom, sej ladi ladi lom sej
Hej ladilom, sej ladi ladi lom.
Hej ladilom, sej ladi ladi lom sej
Hej ladilom, sej ladi ladi ladi lom.
Szép virágom violám, hallgass én rám kérlek.
Messze űzöm bánatod, Messze űzöm tőled.
Hej ladilom, sej ladi ladi lom sej
Hej ladilom, sej ladi ladi lom.
Hej ladilom, sej ladi ladi lom sej
Hej ladilom, sej ladi ladi ladi lom.
101. 13 ezüstpityke fityeg a mentémen
13 ezüstpityke fityeg a mentémen,
A legelső hajdú vagyok Hajdú vármegyében,
Vikszos bajszom úgy áll, mint az öreg bika szarva,
Nincsen tőlem különb legény Hajdú-Megy-Biharba’
12 ezüstpityke fityeg a mentémen,
A második hajdú vagyok Hajdú
vármegyében,
Vikszos bajszom úgy áll, mintha oda lenne varrva,
Van tőlem egy különb legény, de az le van…
Egyetlen-egy ezüstpityke fityeg a mentémen,
Az utolsó hajdú vagyok Hajdú Vármegyében,
Vikszos bajszom úgy áll mintha oda lenne szarva,
Minden legény külömb nálam hajdú meg Biharban.
Búzát vittem a malomba,
Azt gondoltam, törökbúza.
Törökbúza, édes málé,
Szép élet a nagy leányé.
Ugat a kutyám, a tarka,
Jön a szeretőm, a barna.
Ha barna is, de nem cigány,
Szeret engem az igazán.
Meg akartam házasodni,
Galambot akartam fogni,
Galamb helyett varjút fogtam,
Bánom, hogy megházasodtam.
A házasság rosszra viszen,
A fekete földbe teszen.
A házasság rosszra viszen,
A fekete földbe teszen.
103. Vékony deszka, de vékony deszka
Vékony deszka, de vékony deszka, de vékony deszka kerítés,
átlátszik a cika, átlátszik a cika, átlátszik az ölelés.
Ölelj babám kedvedre-re-re-re, nem hányom a szemedre-re-re-re,
nem hányom a nyoma, nem hányom a nyoma, nem hányom a szemedre!
Hogy tudtad ezt megtenni-ni-ni-ni, más babáját szeretni-ni-ni-ni,
egyszer, kétszer, négyszer, hétszer, huszonhétszer öleleni?
Hogy tudtad ezt megtenni-ni-ni-ni, más babáját szeretni-ni-ni-ni,
egyszer, kétszer, négyszer, hétszer, huszonhétszer öleleni?
Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát,
zimme-zumm zimme-zumm rece-fice bumm-bumm-bumm!
Bíró Marcsa odakapott, békacombot ropogtatott,
zimme-zumm zimme-zumm rece-fice bumm-bumm-bumm!
Puskás Gábor későn futott, neki csak a füle jutott,
zimme-zumm zimme-zumm rece-fice bumm-bumm-bumm!
A karádi faluvégen,
sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Leányvásár lesz a héten,
sej, haj, lulu-lulu-lárom.
Száz forintért adnak egyet,
sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Milyen drága, mégis vesznek,
sej, haj, lulu-lulu-lárom.
A karádi faluvégen,
sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Legényvásár lesz a héten,
sej, haj, lulu-lulu-lárom.
Sült krumpliért adnak egyet,
sej, haj, lulu-lulu-lárom,
Milyen olcsó, megsem vesznek,
sej, haj, lulu-lulu-lárom.
Csip-csip csóka,
vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, hess!
Ég a gyertya ég,
el ne aludjék,
szíveinkből a szeretet
ki ne aludjék.
Ég a gyertya ég,
el ne aludjék,
szívünkből a rosszaság is
kitakarodjék.
Ég a gyertya ég,
nő a fényesség,
sötét Földhöz a fényesség
egyre közelébb.
Ég a gyertya ég,
az adventi négy,
azt lobogják, azt hirdetik:
Jézus üdvözlégy!
108. Hová mész te kis nyulacska?
Hová mész te kis nyulacska?
Ingyom-bingyom tá libe
Tutá libe má libe
Az erdőbe.
Minek mész te az erdőbe?
Ingyom-bingyom tá libe
Tutá libe má libe
Vesszőcskéért.
Minek néked az a vessző?
Ingyom -bingyom
Ingyom-bingyom tá libe
Tutá libe má libe
Kertecskének.
Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom tá libe
Tutá libe má libe
Virágoknak.
Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom tá libe
Tutá libe má libe
Jó anyámnak.
Iglice, szívem, iglice, aranyos lábú iglice,
ahová te hajlasz, én is oda hajlok, iglice.
Árok mellett jártamban tüske ment a lábamba,
rajta kap, rajta kap, mindenhová belekap.
Kicsi vagyok én
Majd megnövök én,
Esztendőre vagy kettőre
Nagy lány (/legény) leszek én
111. Kis kacsa fürdik, fekete tóba'
Kis kacsa fürdik, fekete tóba',
anyjához készül Lengyelországba,
síkos a talpa, magos a sarka,
Fordulj ki, fordulj, szép aranyalma.
Lánc, lánc, eszterlánc,
Eszterlánci cérna,
Cérna volnék, selyem volnék,
Mégis kifordulnék.
Pénz volna karika, karika,
Forduljon ki Marika,
Marikának lánca.
113. Süss fel, nap! Fényes nap!
Süss fel, nap! Fényes nap!
kertek alatt a ludaim megfagynak.
Zsip-zsup kender zsup.
Ha megázik, kidobjuk. Zsupsz.
Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába,
Szaladtak a szúnyogok szúnyogpatikába.
Szúnyog úr, a patikus, maga rakta sínbe,
Nem vitték a kórházba, kinn fekszik a színbe.
Jönnek is a rokonok, ismerősök sorra,
Gyűlik a sok sütemény, rétes-béles torta.
Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába,
Örömében felmászott a jegenyefára.
Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyöpre!
Ha kijöttél szép csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen,
Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyöpre!
Csiga-biga gyere ki,
ég a házad ide ki,
kapsz tejet,vajat,
holnapra is marad.
Ha nem jössz ki, megbánod,
nem leszek a barátod.
Csiga-biga gyere ki,
ég a házad ide ki,
szántsunk, vessünk,
hogy jobban élhessünk.
Csiga-biga told ki szarvadat,
ha nem tolod összetöröm házadat.
Felmászott a nyúl a fára,
jaj de szépen kukorékol,
piros csizma van a lábán,
nem süt a nap a szemébe
Eresz alatt fészkel a zsiráf
cérnaszálon lóg az elefánt
szárazágon költ a vaddisznó
jaj de szép madár a viziló
Kinyitottam az ablakot,
berepült egy ökörcsorda,
kalitkába zártam őket,
jaj de szépen csicseregnek
Három hosszú szivart veszek,
ha elszívom hosszú leszek,
hosszú leszek mint a pózna,
nem tud apám megpofozni
Három sárga citronyt veszek,
ha meg eszem sárga leszek,
sárga leszek mint a citrony,
szeretem a csokoládét
Három üveg rumot veszek,
ha megiszom részeg leszek,
részeg leszek mint a disznó,
leokádom a kabátom
Kinyitottam az ablakot,
berpült egy rendőrcsorda,
kettőt-hármat leütöttem,
szeretem a mákos tésztát
Kútágasra szállt a nagy sas,
engem babám ne csalogassál,
mert ha engem csalogatni fogol,
meghalok a búbánatból kifolyólagosan
Mókuska, mókuska felmászott a fára
Leesett, leesett, eltörött a lába
Doktor bácsi, ne gyógyítsa meg
Huncut a mókus, újra fára megy.
A horgosi csárda ki van festve,
Oda jár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni, minden este.
Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi, egy valaki.
…hegedűs a hegedűvel hegedülni…
…furulyás a furulyával furulyázni…
…trombitás a trombitával trombitálni…
…citerás a citerával citerázni…
…nagybőgős a nagybőgővel nagybőgőzni…
…tizedes a tizedével tizedelni…
Ábrahámnak negyven fia volt,
negyven fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy:
Bal kezével... Jobb kezével... Bal könyék-kel... Jobb könyékkel... Bal vállával... Jobb vállával... Bal lábával... Jobb lábával... Csípőjével... A fejével... A nyelvével...
122. Kerek a káposzta, csipkés a levele
Kerek a káposzta, csipkés a levele,
Akinek nincs párja, jöjjön táncba vélem.
Perdülök, fordulok, nincsen párom nékem,
Leányok, legények, ki jön táncba vélem.
Az én zubbonyomra tíz gomb van felvarrva.
Tíz gomb van felvarrva az én zubbonyomra.
Ha nincs rajta tíz gomb, nem az én zubbonyom,
Mert az én zubbonyomra tíz gomb van felvarrva.
Daltól hangos erdő, mező, berek,
Merre járunk mi cserkészek.
Dalol a szív muzsikál a lélek,
Vele dalol a természet.
Aki dalol, sose fárad el,
Aki felnéz, sose csügged el.
Mert a dalt ajkunkra a Jóisten adja,
Ő ad erőt a nagy harcra.
Dobog a föld lépéseink alatt,
Visszhangoznak a kofalak.
Öreg házak közt ifjú cserkészek
Dacosan, keményen lépnek.
Nyisd ki, anyám az ablakodat,
Csókold meg a cserkész fiadat!
Szép Magyarországnak kicsi katonája,
Büszke szemmel nézhetsz rája.
Irzik-porzik az udvarhelyi utca,
Mikor végigmegyek rajta.
Nyílik, nyílik a babám ablaka,
Mikor betekintek rajta.
Nyisd ki, babám, az ablakodat,
Nyújtsd ki rajta tejes fazekad.
Udvarhelyi lányok, tejfölös a szátok,
Majd lenyalja a kutyátok.
125. Csákváron volt egy kápolna
Csákváron volt egy kápolna
Csákváron volt egy libidomi labdom,
Labdonia libidon kápolna.
Abban legelt egy kis szamár
Abban legelt egy libidoni labdon,
Labdonia libidon kis szamár.
Előre a kezedet, utána hátra.
Előre a kezedet, utána rázzad.
Utána ugi-bugi, utána forgás.
Tapsolj egyet pajtás!
Ugi-bugi-ugi, ugi-bugi-ugi tapsolj egyet pajtás!
…láb, fej, nyak, nyelv, has..
127. Ez az egyenes, ez a görbe
Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!
Egyenes, görbe, fakerék, ó mi szép Jaj de szép, ez a háromlábú szék.
Ez a kés, ez a villa
Ez meg itt a koppantója
Kés, villa, koppantója
Egyenes, görbe, fakerék, ó mi szép
Jaj de szép, ez a három lábú szék.
Ez az óra, ez a lánca
Ez meg itt a mutatója
Óra, lánca, mutatója…
(előzőek ismétlése)
Ez a gólya, ez a lába
Ez meg itt a hosszú csőre…
(előzőek ismétlése)
Ez a Józsi, ez a fia
Ez pedig az unokája…
(előzőek ismétlése)
Ez itt bor, ez pálinka,
Ez pedig a boros Miska…
(előzőek ismétlése)
Ez a Nusi, ez a Zebu,
Ez pedig a tábor kapu…
(előzőek ismétése)
Falu végén van egy ház,
Falu végén új idrom fidrom
Gálica szikszom van egy ház.
Abban lakik egy asszony,
Abban lakik új idrom fidrom
Gálica szikszom egy asszony.
Van annak egy szép lánya,
Van annak új idrom fidrom
Gálica szikszom szép lánya.
Julcsa annak a neve,
Julcsa annak új idrom fidrom
Gálica szikszom a neve.
Sütött Julcsa pogácsát,
Sütött Julcsa új idrom fidrom
Gálica szikszom pogácsát.
A Pistának odaadta,
A Pistának az új idrom fidrom
Gálica szikszom odaadta.
A Pista azt megette,
A Pista azt új idrom fidrom
Gálica szikszom megette.
A hideg is kilelte,
A hideg is új idrom fidrom
Gálica szikszom kilelte.
Eltemették a Pistát,
Eltemették új idrom fidrom
Gálica szikszom a Pistát.
A sírjára felírták,
A sírjára új idrom fidrom
Gálica szikszom felírták, hogy:
Falu végén van egy ház,
Falu végén új idrom fidrom
Gálica szikszom van egy ház!
129. Cifra palota, zöld az ablaka
Cifra palota, zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa, vár a viola.
Kicsi vagyok én, majd megnövök én, Esztendőre, vagy kettőre, huszár leszek én. Hess, légy, ne szállj rám, beteg vagyok én, Szeret engem az én rózsám, meggyógyulok én.
Debrecenbe kéne menni
Pulykakakast kéne venni
Megállj kocsis, lyukas a kas!
Kiugrik a pulykakakas!
Debrecenben csoda esett:
két kiskakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
csak az enyémet sajnálom.
131. Én elmentem a vásárba fél pénzzel
Én elmentem a vásárba fél pénzzel,
Tyúkot vettem a vásárban fél pénzen,
Tyúkom mondja kity-rá-kotty,
Kárikittyom, édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.
Én elmentem a vásárba fél pénzzel,
Csirkét vettem a vásárban fél pénzen,
Csirkém mondja csip-csip-csip,
Tyúkom mondja kity-rá-koty,
Kárikittyom, édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.
…Kakasom mondja ku-ku-ri-kú,
…Récém mondja rip-haj-nal,
…Pulykám mondja dan-da-ru,
…Ludam mondja gi-gá-gá,
…Disznóm mondja röf-röf-röf,
…Juhom mondja be-be-be,
…Kecském mondja mek-mek-mek,
…Csikóm mondja nyi-ha-ha,
…Elfogyott a fél pénzem.
Felmásztam az eperfára,
Beakadt a gatyám szára.
Gyere, rózsám, azt a rézangyalát,
Akaszd ki a gatyám szárát.
133. Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri
Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Oda ugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.
Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás,
Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.
Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,
A mellé még malacot ötvenet megfojtott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött!
Hej pipirke, pipirke, ez a szarka tánca
Csepű, lapu, kenderfű, ez a fordulása.
Török bársony süvegem
Most élem gyöngyéletem
Balog Ádám a nevem,
Ha vitéz vagy, jer velem.
Fakó lovam a Murza
Lajta vizét megússza
Bécs alját ha nyargalja
Császár azt megsiratja.
Császárt hogyha kinn kapom:
Haccsérosit lecsapom,
Magát is megugratom,
Bécs várába futtatom.
Zsendelyes hí, eszterhás…
Ég a város, ég a ház,
Nem is egy ház: háromszáz -
Mert a kuruc ott tanyáz.
Hej, sár elő, sár elő,
Sánta baka állj elő.
Hej, sár elő, sár elő,
Sánta baka állj elő.
Víg nóta. Tánc nóta.
Búja nincsen, aki hallgatja.
Két tyúkom tavalyi, három harmadévi,
Hajtsd haza, Juliskám, zabot adok néki.
Pite sárga, pite búbos, pite mind a három,
Az uram is itthon vagyon, nincsen semmi károm.
Két tyúkom tavalyi, három harmadévi,
Hajtsd haza, Juliskám, zabot adok néki
Ha tudtátok, hogy az enyém, mért adtatok enni?
Azér' adtunk komámasszony nem hagytuk elveszni!
138. Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára
Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,
Kanizsai, Kanizsai állomásra,
Elöl ül a masiniszta,
Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.
139. Száraz tónak nedves partján
Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.
Hallgatja egy süket ember, ki a vízbe lubickol.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér, Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.
Vak meglátja, hogy kiugrik, sánta utánaszalad.
Kopasz ember haját tépi, a néma meg óbégat.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér, Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.
Csütörtökön virradóra,
Megy a kislány a folyóra,
||: Kezét-lábát mossa,
Meg is szappanozza
A folyóba :||
Elvitte a víz a szappant,
Utána küldte a kappant,
||: Míg a kappan mászott,
A szappan elázott
A folyóba :||
Elmennék én tihozzátok
De szemetes az szobátok
||:Söpörd ki a házad,
Csókolom a szádat
Minden este :||
Dombon van a babám :||
nádfedeles háza.
Akármerre járok :||
mindig oda látok.
Bár ne volna dombon, hogy ne látnék oda, Hogy ne látnék én el oda.
Az árva szívemnek, a bánatos szívemnek Százszor könnyebb volna.
142. Egy boszorka van, három fia van
Egy boszorka van,
Három fia van.
Iskolába jár az egy
A másik bocskort varrni megy
A harmadik ül a padon,
A dudáját fújja nagyon
Dana, dana dan,
De szép hangja van.
143. Erdő mellett nem jó lakni
Erdő mellett nem jó lakni,
Mert sok fát kell hasogatni.
||: Tizenhárom ölet, meg egy felet,
Öleljen meg engem, aki szeret. :||
Este jő, szürkül bé,
Tűzhelyeket seperj bé!
Mert nem tudod, ki jő bé,
Mert nem tudod, ki jő bé.
Este ki béjött vót,
Kilenc almát hozott vót,
Mind a kilenc piros vót,
A legény is egy jó vót.
Este ki béjött vót,
Kilenc almát hozott vót,
Mind a kilenc rohadt vót,
A legény is egy rossz vót.
145. Kicsiny a hordócska, jó bor terem benne
Kicsiny a hordócska,
Jó bor terem benne,
Dil, dul, dalala,
Dida rida dil, dul, dalala.
Nem iszom belőle,
Részeg leszek tőle,
Dil, dul, dalala,
Dida rida dil, dul, dalala.
Kispiricsi falu végén folyik el a kanális.
Enyém leszel kis angyalom, ha bánja az anyád is!
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.
Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni.
Kispiricsi falu végén kocsit kellett fogadni.
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.
147. Megismerni a kanászt cifra járásáról
Megismerni a kanászt cifra járásáról,
Elöl fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjáról.
Hej!
Élet, élet, kanászélet, ez aztán az élet,
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.
Nád a házam teteje, teteje,
Rászállott a cinege, cinege.
Hess le róla cinege, cinege,
Mert beszakad a teteje, teteje.
Ha beszakad, mi lesz véle?
Sárga lábú cinege, cinege,
Hess le róla cinege, cinege,
Mert beszakad a teteje, teteje.
Nád a házam cinege, cinege,
Rászállott a teteje, teteje.
Hess le róla teteje, teteje,
Mert leszakad a cinege, cinege.
Ha leszakad, mi lesz véle?
Sárga lábú teteje, teteje.
Hess le róla teteje, teteje,
Mert leszakad a cinege, cinege.
149. Piros alma csüng a, csüng az ágon
Piros alma csüng a, csüng az ágon
Én meg a rózsámat várom.
||: Olyan édes volt a csókja
Mint ha legalább is a hatvani cukorgyáros legkisebbik
leányának legédesebb csókja volna :||
150. Réten, réten, sej, a keresztúri réten
Réten, réten, sej, a keresztúri réten,
Elvesztettem a zsebre való késem,
Késem után a karikagyűrűmet,
Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.
Este, este, sej de este akar lenni,
Ez a kislány haza akar menni,
Haza menne, de nincs kísérője,
Elkísérem, leszek én a szeretője.
Szélről legeljetek, fának ne menjetek,
Mert ha fának nekimentek,
Fejeteket beveritek,
Szili-kút, Szanyi-kút, szentandrási Sobri-kút.
152. Télen-nyáron jókedvem van
Télen-nyáron jó kedvem van, az ördög fog búsulni.
Nincsen szebb, mint tábortűznél hajdútáncot járni. Elszakadt a csizmám szára,
Jó kedvem van, az ördög bánja, Majd hoz újat a Mózsi… Pandurandú randandóri…
153. Tizenhárom fodor van a szoknyámon
Tizenhárom fodor van a szoknyámon,
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron.
De már látom, semmi se lesz belőle,
Tizenkettőt levágatok belőle.
Tizenhárom veréb ugrál a jégen,
Azt gondoltam, férjhez megyek a télen.
De már látom, semmi se lesz belőle,
Tizenkettőt elhessentek belőle.
Barna kislány jól meggondold magadat,
Hová teszed le a leánysorodat.
Gyöngyvirágos oltár elé leteszed,
Onnan többé soha fel nem veheted.
154. Vékony héja, de vékony héja
Vékony héja, de vékony héja, van a piros almának,
Szép szeretője és jó szeretője van a magyar huszárnak,
Szép szeretője, de vékony karcsú a dereka, dereka
Jobb válláról a bal vállára, bal válláról a jobb vállára,
Sej, haj, göndörödik a haja, de a haja.
155. Vörös dió levele, le az úton le, le, le
||: Vörös dió levele, le az úton le, le, le :||
Nyáron iszom borvizet, farsangra fenyővizet, Farsangra fenyővizet.
||: Vörös dió levele, le az úton le, le, le :||
Láttam a babám anyját elveszem a leányát, Elveszem a leányát.
||: Vörös dió levele, le az úton le, le, le :||
Szépen szól a cimbalom, zengi, lesz lakodalom, Zengi, lesz lakodalom.
||: Vörös dió levele, le az úton le, le, le :||
156. Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra
Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor szép paplanos ágyba.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka, Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!
Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,
Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.
Szállj le, szállj le, gyönge kis madárka, Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka!
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok
A szegény legénynek utat mutassatok
Mutassatok utat, a szegény legénynek
Nem találja házát a szeretőjének.
Istenem, Istenem, édes jó Istenem,
Mikor lesz énnékem szép szabad életem?
Akkor lesz énnékem szép szabad életem,
Mikor a babámat kedvemre ölelem.
Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem söpör már téged az én gyönge karom.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is…
Söpörtem eleget, söpörjön már más is!
Bort iszik a legény piros az orcája,
Azt hiszik a lányok, hogy pünkösdi rózsa.
Ne higgyétek lányok nem pünkösdi rózsa,
Hanem a szerelem lángja lobog rajta.
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat, a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.
Mikor megtalálta szeretője házát,
Más karjában lelte szíve választottját.
Csillagok, csillagok, boruljatok éjbe!
Ott fekszik a legény erdő sűrűjébe.
158. Fölszántom a császár udvarát
Fölszántom a császár udvarát,
Belévetem hazám búbaját.
Hadd tudja meg császár fölsége:
Mi terem a magyar szívébe?
Bánat terem abban, búvetés.
A magyar élete szenvedés.
Áldd meg, Isten, császár fölségét,
Ne sanyargassa magyar népét!
159. Szép virágot, violát ismertem meg benned
Szép virágot, violát ismertem meg benned, Harmatcsepp ült szirmodon, harmat cseppje fénylett.
Hej, ladilom, sej, ladi-ladilom, sej,
Hej, ladilom, sej, ladi-ladilom.
Hej, ladilom, sej, ladi-ladilom, sej,
Hej, ladi-ladi-ladilom.
Szép virágom, violám, jöjj el táncba vélem. Halld, mi szépen szól a dal, halld mi szép az ének.
Hej ladilom…
Szép virágom, violám, hallgass énrám, kérlek.
Messze űzöm bánatod, messze űzöm tőled.
Hej ladilom…
Zúg az erdő, zúg a nád, adjon az Isten jó éjszakát
Adjon Isten a lányoknak más szokást, Hogy ne szeressen mindig mást.
A kapuba’ a szekér,
Itt a legény leányt kér.
||: De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha. :||
Párna haja szövetlen,
Derékalja töltetlen.
||: A tollúja a tóba',
A vadréce hordozza. :||
Örömanya jöjjön ki,
A kapuját nyissa ki.
||: Eressze be a vejét,
A lánya szeretőjét.:||
Azt hallottam én a héten,
Leányvásár lesz a héten.
||: Én is oda fogok menni,
Szőkét, barnát választani.:||
Szőkét ne végy, mert beteges,
Pirosat se, mert részeges.
||: Barnát vegyél, az lesz a jó,
Az lesz a szeretni való. :||
A szántói híres utca
Cimbalommal van kirakva.
Ha még egyszer végigmegyek rajta,
Nótát ver a csizmám sarka.
Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra.
Erre gyere szívem Mariskája,
Adj egy csókot utoljára.
163. Áll a hajó a tenger közepébe
Áll a hajó a tenger közepébe,
Megakadt a csipkebokor tövébe.
Csipkebokor, de ki kell vágni,
A hadihajóval feljebb szállni,
Hadd tudjon a bús regruta beszállni.
Besorozták már az új regrutákat,
Fel is tűzték a nemzeti szín szalagot.
A szalagja a földet éri,
Jaj de szomorúan végignézi,
Hogy kell ezt az öt-hat évet szolgálni.
164. Alma a fa alatt, nyári piros alma
Alma a fa alatt, nyári piros alma
Engem gyaláz a szeretőm édesanyja,
Engem gyaláz, engem tesz a, vesz a szóra
Mert szeretem a lányát/fiát, nem tehetek róla.
Alma a fa alatt, nyári piros alma,
Nem gyaláz már a szeretőm édesanyja
Nem gyaláz már nem is tesz a, vesz a szóra,
Mert elhagytam a lányát / fiát, bár nem tettem volna.
Este van már, nyolc óra,
ég a világ a boltba'
Sallárom, sallárom,
ég a világ a boltba'.
Ott mérik a pántlikát,
piros színű pántlikát.
Sallárom, sallárom,
piros színű pántlikát.
Jakuts Pista méreti,
az asztalra leteszi.
Sallárom, sallárom,
az asztalra leteszi.
Bíró Rózsa felveszi,
a hajába biggyeszti.
Sallárom, sallárom,
a hajába biggyeszti.
Biggyeszd, Rózsám, nem bánom,
úgyis te lész a párom.
Sallárom, sallárom,
úgyis te lész a párom.
166. Ezt a kislányt, igazán, csakugyan nem az anyja nevelte
Ezt a kislányt igazán, csakugyan
Nem az anyja nevelte,
Zöld erdőben igazán, csakugyan,
A vadgalamb költötte.
Kék a szeme, szemöldöke
Tiszta fekete, fekete,
Édesanyja igazán, csakugyan
De kedvemre nevelte.
167. Fehéret virágzik, fehéret virágzik
Fehéret virágzik, fehéret virágzik az akácfa,
Nem kell nékem senkinek a megunt babája.
Nem kell nékem senkinek a megunt babája, babája,
Akár milyen szép is, szerelmet ígér is, de hiába.
Este száll a fecske, este száll a fecske a fészkére,
Én is este beülök a babám ölébe.
Én is este beülök a babám ölébe, ölébe,
S megkérdezem tőle, szeret-e vagy elhagy örökre.
Gerencséri utca,
Végig piros rózsa.
Szállj le kocsis az ülésről,
Szakajts egyet róla.
Szállj le kocsis az ülésről,
Szakajts egyet róla.
Le is szakajtottam,
El is hervasztottam,
Gerencséri leányokból
Egyet választottam.
Gerencséri leányokból
Egyet választottam.
169. Házunk előtt áll egy terhes hajó
Házunk előtt áll egy terhes hajó,
Azt kérdezi, van-e zab eladó.
Azt kérdezi, de kisangyalom,
Van-e zab eladó?
Árpám is van, mégis zabot kérnek,
Jobb a lánynak, mint a menyecskének.
Jobb a lánynak, de kisangyalom,
Mint a menyecskének.
Mert a lánynak befonják a haját,
Fújja a szél piros pántlikáját.
Fújja a szél, de kisangyalom,
Piros pántlikáját.
Menyecskének bekötik a fejét,
Búval éli az egész életét.
Búval éli, de kisangyalom,
Az egész életét.
Hej, tulipán, tulipán,
teljes szegfű, szarkaláb
Tele kertem zsályával,
Szerelemnek lángjával.
Nyisd ki rózsám kapudat,
Hadd kerüljem váradat!
Rózsafának illatja,
Az én szívem biztatja.
Hopp ide tisztán, szép pallútt deszkán,
Nem leszek többé nyoszolyóleány.
Ha leszek, leszek, menyasszony leszek
Annak is pedig legszebbje leszek.
172. Icike-picike a csabai utca
Icike-picike a csabai utca,
Valami a szívemet mégis oda húzza.
Jövet is, menet is
Arra járok én is.
Pedig ahol lakozom,
Távol esik mégis.
Ennek a kislánynak
Rövid a szoknyája,
Mondtam már az anyának,
Varrjon fodrot rája.
De az anyja azt mondja,
Nem varr fodrot rája,
Akinek nem tetszik,
ne járjon utána.
173. Jászkunsági gyerek vagyok
Jászkunsági gyerek vagyok,
Jászkunságon születtem,
Kiskoromtól nagykoromig,
Benne fölnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem
Jászkunsági főutcán,
Még akkor is betekintek
Kisangyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor
Vetette be az ágyát.
Rozmaringgal, rozmaringgal
Söpörte a szobáját.
Még akkor is utánam szól:
Barna legény, gyere be!
Adj egy csókot, egy utolsót
Kacsintsál a szemembe!
Nem mehetek édes rózsám,
Mert be vagyok sorozva,
Budapesti nagy kaszárnya
Nyitva van a számomra.
Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Kettő a szeretőm,
Melyiktől búcsúzzak?
Szőkétől búcsúzom,
A barna haragszik,
Így hát az én szívem
Soha meg nem nyugszik.
Szőkétől búcsúzom,
Piros pünkösd napján,
Barnától, csalfától,
Halálom óráján.
175. Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban
Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban.
De szép barna kislány van a szomszédunkban.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.
Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza,
Sudár jegenyefa van az udvarába.
Sudár jegenye, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.
Ősszel a sok tea rózsa hullajtja levelét,
Köszönöm galambom hogy eddig szerettél.
Még engem szerettél másra rá sem néztél,
Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.
Kolozsváros olyan város,
A kapuja kilenc záros.
Abban lakik egy mészáros,
Kinek neve Virág János.
Kordován csizma lábára,
Sárga sarkantyú van rajta,
Összeveri legény módra,
Hull a csokros szegfű róla.
Kapum előtt összeveri,
Víg szívemet keseríti,
Kapum előtt ne veregesd,
Víg szívemet ne kesergesd.
177. Látod babám azt a tearózsát?
Látod babám azt a tearózsát?
Reggel nyílik, este járok hozzád.
Este járok, mikor senki se lát,
Még is irigy rám az egész világ.
Irigyeim hagyjatok szeretni.
Hagyjátok a szememet rávetni.
Rászokott a szemem a nézésre,
Gyönge karom, leányölelésre.
178. Márványkőből, márványkőből
Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke,
Gyenge vagy még, gyenge vagy még, babám a szerelemre.
Gyengeséged nem annyira sajnálom,
Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz tőled elválnom.
179. Még azt mondják, nem illik
Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak!
Nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek,
illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.
Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen,
az én csizmám karmazsin, csakhogy sarka nincsen.
Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne,
ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne.
180. Megyen már a hajnalcsillag lefelé
Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lagos szárú kiscsizma.
Rásütött a hajnalcsillag sugara.
Mély a Tiszának a széle,
De még mélyebb a közepe.
Szőke-barna legény kerülgeti,
Által akar rajta menni.
Által akar rajta menni,
Bazsarózsát szakajtani.
Rózsa, bazsarózsa, ne bokrosodj,
Énrám babám, ne várakozz.
Mert ha énrám várakozol,
Soha meg nem házasodol.
Sej, de olyan leszel, mint a gólya,
kinek nincsen pártfogója.
182. Ősszel érik, babám, a fekete szőlő
Ősszel érik, babám, a fekete szőlő,
Te voltál az igazi szerető.
Bocsáss meg, ha vala-valaha vétettem, Ellenedre, babám, rosszat cselekedtem.
Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ,
Közepibe legel egy kis bárány.
Közepibe gyöngyen legel egy kis bárány,
Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.
Kinek varrod babám azt a hímzett kendőt?
Neked varrom, hogy legyél szeretőm.
Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot.
Közepibe babám, hogy szeretőd vagyok.
183. Sárga a csikó, sárga nyereg rajta
Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta.
Most akartam hozzád jönni rajta.
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő, el kell masírozni.
Lányok a legényt jól megbecsüljétek,
Ha részeg is, hazakísérjétek.
Fektessétek a zöld paplanos ágyba,
Nyomjatok csókot a részeg pofájára.
Sárgát virágzik a repce,
Rajtam van a világ nyelve.
||: Száradjon el a repce levele,
Hej, csak ne legyen rajtam a világ nyelve. :||
Ősszel érik meg a szilva,
Ne járj énutánam sírva.
||: Mert én olyan büszke legény vagyok,
Sej, csak a cifra szűrbe való vagyok. :||
Túlsó sorban van a házunk,
Sárga rózsa virít nálunk.
||: Ha piros kell, pirost is adhatok,
Sej, ha betyár kell, magam is az vagyok. :||
Szánt a babám, csireg-csörög, sej, haj, a járom.
Szánt a babám a benedeki határon.
Száraz a föld, a hármas eke nem állja,
Szép a babám, Benedeken, sej, haj, nincs párja.
Mondtam babám, ne rakd meg a, sej, haj, szekeret,
Feltöri a villanyél a kezedet.
Fából van a villa nyele, nem másból,
Feltöri a tenyeredet, sej, haj, csúnyául.
186. Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak
Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak,
Nincsen párja, hej, a magyar lánynak.
Tele van a, tele van a szája édes csókkal
Zsebkendője csörgő mogyoróval.
187. Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta
Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta, Ne menj arra, kisangyalom, mert leesel róla. Nem esek, nem esek én a Balaton vizébe, Inkább esek, kisangyalom, véled szerelembe.
188. Tisza partján mandulafa virágzik
Tisza partján mandulafa virágzik,
A virágja vízbe hull és elázik.
Terem még a mandulafa mandulát, mandulát,
Csongorádon nevelik a szép leányt.
Tisza partján jegenyefa virágzik,
A virágja vízbe hull és elázik
Terem még a jegenyefa jegenyét, jegenyét, Csongorádon nevelik a szép legényt.
189. Udvaromon aranyvályú, aranykút
Udvaromon aranyvályú, aranykút
Abból iszik aranykakas, aranytyúk
Aranykakas mind azt kukorékolja:
A szeretőm Kolozsváron katona
Dombon van a kolozsvári kaszárnya, Akármerről fújja a szél, találja.
Fújja a szél a kaszárnya tetejét, De sok kislány siratja a kedvesét.
Három kislány kimegy a temetőbe, Mind a három letérdepel a földre.
Egy közülük felsóhajt a nagy égre, Mért is lettem katona szeretője.
190. Vadkörtefa fehéret virágzik
Vadkörtefa fehéret virágzik,
Kis pej lovam alatta cikázik.
Cikázz lovam, cikázz utoljára-ra-ra-ra.
Rajtad megyek Nagymagyarországra.
Azt mondják, hogy ne tartsak szeretőt,
Jön a muszka ássa a temetőt.
Ássa meg a jó édesanyjának, anyjának,
Nem pedig a magyar katonának.
191. Vetettem violát, várom kikelését
Vetettem violát, várom kikelését, Várom a galambom hazajövetelét.
||: Kivirított a viola virág, de nem az a teljes Megjött a galambom, de nem az a kedves. :||
192. Zöld erdőben, zöld mezőben
Zöld erdőbe, zöld mezőben sétálgat egy páva,
Kék a lába, zöld a szárnya, aranyos a tolla. Hívott engem útitársnak, el is megyek véle, Vásárhelyen nincsen olyan legény, sej, aki nekem kéne.
Édesanyám, kedves anyám, menjen az erdőbe,
Keresse meg azt a pávát, kérdezze meg tőle,
Nem látta-e a kedvesem abban az erdőben, Kiért fáj a, fáj a gyönge szívem, sej, meg is halok érte.
193. Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja?
Zúg az erdő, zúg a mező,
Vajon ki zúgatja?
||: Talán bizony Angyal Bandi,
Sej, haj, a lovát ugratja. :||
Víg ő maga, víg a lova,
Víg a paripája,
||: Vígan várja Varga Julcsa,
Sej, haj, a megvetett ágyba’. :||
194. A jó lovas katonának de jól megyen dolga
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, Eszik, iszik a sátorba’, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára Csillog-villog a mezőben virágszál módjára. Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
195. Esik az eső, ázik a heveder
Esik az eső, ázik a heveder
Gyenge lábamat szorítja a kengyel
Bársony lekötés szorítja lovamat
Nehéz karabély nyomja a vállamat
Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka, százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát, jó anyám, elmasírozok én.
Fújnak riadót, verik a rézdobot,
Sok tiszt kiáltja: Előre magyarok!
Szólnak az ágyúk, ropognak a puskák,
Szomorú nótát fújnak a regruták.
Jön egy kapitány, hófehér paripán
Kardja megvillan a jobbik oldalán,
Kardja megvillan, az ágyú elrobban,
Szép piros vérem a földre kiloccsan.
Töltsd meg fegyvered, lőj agyon engemet!
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!
Szuronyod végét szegezd a szívemnek,
Pajtás, ha látod folyni a véremet,
196. Föl, föl, vitézek, a csatára
Föl, föl, vitézek, a csatára,
A Szent Szabadság oltalmára,
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk, hullajtjuk nagy bátran, míg élünk!
(Föl, föl, vitézek, a csatára,
A Szent Szabadság oltalmára,
Mennydörög az ágyú és csattog a kard
Ez lelkesíti csatára a magyart!)
Föl-föl, látjátok lobogómat,
Indulj vidáman robogó had,
Mennydörög az ágyú, csattog a kard,
Ez lelkesíti csatára a magyart!
Híres Komárom be van véve,
Klapka György a fővezére,
Büszkén kiáll a csatatérre.
Hajrá huszárok! Utánam előre!
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva. Indulnak már a tüzérek, messze a határba. Nehéz a réz ágyú, kereke felszántja a hegyet-völgyet,
Édes rózsám, a hazáért el kell hagynom téged.
Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta. Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled? Holnapután messze földre, hosszú útra kélek.
198. Gyere bé, gyere bé, rubintos virágom (Megkötöm lovamat)
Gyere bé, gyere bé, rubintos madárka,
Csináltatok néked aranyból kalitkát,
Aranyból kalitkát, ezüstből záróját,
Ezüstből záróját, gyémántból vályúját.
Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni,
Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni, Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
199. Megkötöm lovamat szomorú fűzfához
Megkötöm magamat gyönge violámhoz,
Lovamat eloldom, amikor a hold kél,
De Tőled, Violám, csak a halál old el.
Elbúcsúzom tőled, Rózsám, utoljára,
Három évre visznek engem katonának,
Inkább leszek betyár az alföldi pusztán,
Mintsem leszek szolga a császár udvarán.
Lovamat eloldom, amikor a hold kél,
De Tőled, Violám, csak a halál old el.
200. Huszárgyerek, huszárgyerek
Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot,
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.
Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is, magyar katonának,
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának.
Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára, Arany mente a hátára, kard az oldalára, Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába,
Ne sírj, Rózsám, megtérek még a szabad hazába.
201. Huszárosra vágatom a hajamat
Huszárosra vágatom a hajamat,
Debrecenben nyergelik a lovamat.
Széna-szalma porcióba van belepakolva,
Adj egy csókot, kisangyalom, az útra.
Csókot adni a huszárnak nem lehet,
Mert a huszár nem igaz szívből szeret.
Ha a huszár igaz szívből, sej, haj, szeretne, Maga mellé a nyeregbe ültetne.
Gyenge vagy még, kisangyalom, a lóra,
Táncol a ló, te meg leesel róla.
Majd ha egyszer én ülök a sej, haj, nyeregbe,
Felugratok a csillagos egekbe!
Csillagos ég merre van az én hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Nem sirat az, mer' el van már, sej, haj, temetve,
Kék nefelejcs a sírjára ültetve.
202. Jól van dolga a mostani huszárnak
Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszálni a lovának.
Mert a széna porcióba van kötve,
Van kötve, de van kötve,
Gyere, rózsám tedd a lovam elébe.
Édesanyám ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli fel a lovát, ha én nem?
Felnyergelem aranyszőrű lovamat,
Lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
203. Kimegyek a doberdói harctérre
Kimegyek a doberdói harctérre,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
“Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?”
Én Istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Olaszország közepében lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem, ne sírjon!
Feladom a levelem a postára,
Rátalál az édesanyám házára.
Olvasd anyám vérrel írott levelemet,
Doberdónál hagyom az életemet!
Édesanyám nem írok több levelet,
Puskagolyó lőtte el a szivemet.
Eltemetnek az erdei gyönygyvirágok,
Megsiratnak a falumbeli leányok.
204. Nem messze van ide Kalocsa
Nem messze van ide Kalocsa,
Vasas kocsin járok el oda,
Vasas kocsi, réz a tengelye, a szege,
Csalfa a babám fekete szeme.
El kell menni katonának el,
rózsámat nem vihetem el,
Nem zsebkendő, hogy a zsebembe betegyem.
A kaszárnyába magammal vigyem.
Esik az eső, fújdogál a szél,
ázik-fázik a mámoros legény,
egész éjjel a lányok után jár a betyár,
nappal a kocsin ülve szundikál.
Fel, fel, cserkészpajtás,
Fel, fel, cserkészpajtás,
Fel a magas hegyre!
Szedjünk kék ibolyát,
Szedjünk kék ibolyát,
A zöld nyakkendőre!
Jó a cserkész dolga,
Nincsen semmi gondja.
Hogyha megéhezik,
Hogyha megszomjazik,
Hátzsákját kibontja.
206. Megjött már a fecskemadár
Megjött már a fecskemadár, fészket rakott nálunk. Hívogat már a napsugár, nagytáborba vágyunk. Virág nyílik a hegyoldalon, nincs szebb annál semmi. Harsog a kürtszó, cserkészpajtás, Táborba kell menni.
207. Szellő zúg távol, alszik a tábor
Szellő zúg távol, alszik a tábor.
Alszik a tábor, csak a tűz lángol.
Rakd meg, rakd meg, cserkészpajtás, azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.
Szellőzúgásnak fárad a hangja,
Kis falucskának szól a harangja.
Halkan, halkan szól a harang, bim-bam, bim-bam,
Lelkünk mélyén kél a visszhang, bim-bam, bim-bam.
208. Édesanyám, kedves anyám, csak az a kérésem
Édesanyám, kedves anyám,
Csak az a kérésem, hogy
Cserkészruhát, cserkészruhát
Csináltasson nékem.
Cserkészruhát, sej-haj,
Zöld nyakkendőt rája,
Ez illik, illik, illik,
Ez illik, illik, illik
A cserkészlányára/fiára.
209. Mikor táborba indul a cserkésztiszt
Mikor táborba indul a cserkésztiszt,
Vagonokért futkároz a segédtiszt,
Sátort varr és csomagol az őrsvezető,
S aki semmit se csinál, a cserkész ő.
Mérföldeket gyalogol a cserkésztiszt,
Vele együtt bandukol a segédtiszt,
Biciklivel karikáz az őrsvezető,
S aki autón, taxin jár, a cserkész ő.
Eső alatt elázik a cserkésztiszt,
Vele együtt elázik a segédtiszt,
Eresz alatt bandukol az őrsvezető,
S aki esernyővel jár, a cserkész ő.
Nyers tejet reggelizik a cserkésztiszt,
Forralt tejjel beéri a segédtiszt,
Tejeskávét szopogat az őrsvezető,
S aki dupla habost kér, a cserkész ő.
Ki tudja merre,
Merre visz a végzet,
Göröngyös úton,
Sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer
Győzelemre néped,
Csaba királyfi,
Csillag ösvényen!
Maroknyi székely,
Porlik, mint a szikla,
Népek harcának
Zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj,
Százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni
Erdélyt, Istenünk!
Kigyúlt a mennybolt,
Zeng a hadak útja,
Csaba királyfi
Gyűjti táborát.
Szűnik az átok,
Kiapadt a kútja,
Szívünkön égi
Öröm lángol át.
Hiába zúgsz már
Gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla,
Nem porlik tovább,
Imánk az Istent
Újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem,
Üdvöd hajnalát!
211. A főutcán, a főutcán végigmenni nem merek
A főutcán, a főutcán végigmenni nem merek, nem merek
Mert azt mondják, mert azt mondják, hogy szeretőt keresek.
||: Pedig hát nem kell nélkem, (bizony Isten) van már nékem kökényszemű kis barna, hahaha
Bal válláról a jobb vállára, jobb válláról a bal vállára göndörödik a haja. :||
Apró szeme, apró szeme van a kukoricának,
Szép termete, szép termete van a kedves babámnak.
||: Ha átölel a két karja, csókot is ád ihajja,
Bal válláról a jobb vállára, jobb válláról a bal vállára göndörödik a haja. :||
Én vagyok a révészlegény
Én járok a víz tetején.
Én fogom az aranyhalat,
Virágos, kék kötőm alatt.
Könnyű apró halat fogni,
De nehéz azt tisztogatni,
Könnyű szeretőt találni,
De nehéz tőle el válni.
Körben áll egy kislányka
Lássuk ki lesz a párja?
Kit választ kit szeret legjobban?
Azzal fordul is gyorsan
Ezt szereti legjobban
Ezt fordul oly gyorsan
Vége vége vége mindennek
Vége az én kedvemnek
214. Megy a kocsi, megy a szekér
Megy a kocsi, megy a szekér homokért, homokért.
Én is megyek a kocsmába szilvapálinkáért.
Sej-haj, nem bánom, nékem is van virágom.
Sej-haj, leszakítom a nyáron.
||: Ég a város, ég a ház is,
Nem is egy ház, hanem száz is,
Tűz! Tűz! Tűz! Tűz!
Jaj, de messze a kanális. :||
Hej, sárelő, sárelő, sánta beke állj elő!
Hej, sárelő, sárelő, sánta beke állj elő!
Víg nóta, tánc nóta,
Búsan nincsen aki hallgatja.
217. Még azt mondják, nem illik
Még azt mondják, nem illik
A tánc a magyarnak!
Nem, ha néki cipellőt,
Bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának,
Kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának,
Magyar főkötőnek.
Az én ingem lengyel gyolcs,
Csakhogy rojtja nincsen,
Az én csizmám karmazsin,
Csakhogy sarka nincsen.
Azért varrták a csizmát,
Hogy táncoljunk benne,
Ha rongyos is, foltos is,
Illik a tánc benne.
Este van már, késő este,
pásztortüzek égnek messze.
Messze, messze, más határon,
az alföldi rónaságon.
A faluba' minden csendes,
Még az éj-madár sem repdes.
Nyugodalom lakik benne,
Mintha temetőbe' lenne.
Kész már a tábor, csak a zászló nem,
Most faragják a rúdját, én is emelem, emelem. Mégsem bírjuk el oly nagyon nehéz,
Hiába erőlködik a sok cserkész.
220. Édesanyám ki a legény ha én nem
Édesanyám ki a legény ha én nem
Ki nyergeli fel a lovat ha én nem
Felnyergeli az én gyenge két karom
Amelyikkel ölelem a galambom
Édesanyám fehérre meszelt háza
Három évig lesz az fekete gyászban
Három évig lesz az fekete gyászban
Míg a fia hervad benn a regátban
Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját,
csárda elé ki is tűzi veres zászlaját.
Gyertek ide fiatalok, tessék beállni,
nyolc esztendő nem a világ, lehet próbálni.
Amott sétál egy kisleány nagy vidámsággal,
Utána megy a rózsája nagy bátorsággal.
Lassan siess, lassan sétálj kedves angyalom,
Fényes kard az oldalamon ne villámoljon.
Kardomnak a markolatja nem csupa rézből,
Ki van verve csillagosra sárga ezüstből.
A fényes nap hogyha rásüt, szépen tündöklik,
Kisangyalom ha rátekint, elszomorodik.
222. Süvegemen nemzetiszín rózsa
Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom...
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.
Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem, igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.
223. Sárga a lovam, sárga nyereg rajta
Sárga a lovam, sárga nyereg rajta,
Most akartam hozzád menni rajta.
||: Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő el kell masírozni. :||
Lányok a legényt jól megbecsüljétek,
Ha részeg is haza vezessétek,
||: Fektessétek a zöld paplanos ágyba,
Nyomjatok csókot a részeg pofájára. :||
Anyám,anyám,édes,kedves anyám,
De szomorú vasárnap délután,
||: Házunk előtt szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonának. :||
Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik,
de Majlandban harminckettő látszik.
Inkább nézem az abonyi kettőt,
mint Majlandban azt a harminckettőt.
225. Árvalányhaj lengedez a hegytetőn
Árvalányhaj lengedez a hegytetőn, árva vagyok elhagyott a szeretőm
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
Mert nem lehet minden lánynak hatökre
Ha elhagyott hagyjon is el örökre,
Mert nem lehet minden lánynak hatökre
Nem szeretem az uramat nem bíz én
Ha kimegyek, ha bémegyek, sírok én
Sírok, sírok, siratom a lányságom
Siratom a lánykori boldogságom
Sírok, sírok, siratom a lányságom
Siratom a lánykori boldogságom
Hideg se volt, mégis befagyott a tó
Ihatnék a babám lova, a fakó
Gyertek lányok , törjétek fel a jeget
Had igyon a babám lova eleget
Gyertek lányok , törjétek fel a jeget
Had igyon a babám lova eleget
Pusztinai nagy hegy alatt,
Pusztinai nagy hegy alatt,
Egy szép legény kaszál zabot,
Egy szép legény kaszál zabot,
Zabot kaszál a lovának,
Zabot kaszál a lovának,
Szeretőt keres magának,
Szeretőt keres magának.
Kaszálj zabot ne vadlencsét,
Kaszálj zabot ne vadlencsét,
Szeress leánt ne menyecskét.
Szeress leánt ne menyecskét.
Mert én menyecskét szerettem,
Mert én menyecskét szerettem,
Világimat elvesztettem.
Világimat elvesztettem,
Pusztinai nagy hegy alatt,
Pusztinai nagy hegy alatt,
Van egy forrás titok alatt,
Van egy forrás titok alatt,
S aki abból abból vizet iszik,
S aki abból abból vizet iszik,
Szeretejétől búcsúzik,
Szeretejétől búcsúzik.
S én es abból vizet ittam,
S én es abból vizet ittam,
Szeretőmtől elbúcsúztam,
Szeretőmtől elbúcsúztam.
S úgy elbúcsúztam szegéntől,
S úgy elbúcsúztam szegéntől,
Mind az elmúlt esztendőtől,
Mind az elmúlt esztendőtől.
Hogyha nékem Laci bátyám szépen hegedűlne
Akkor én is rátalálnék egy szép kékszeműre,
Járnám vele ékesen, más nézné keservesen, édes angyalom.
A királyné a csárdában nem fér a bőrébe,
A királyné azt gondolja, száz aranyat érne,
De én aztat megteszem, hogy kendet ott felejtem, édes angyalom.
Tegnap voltam zabaratni, ma megyek kötözni,
Elvesztettem a rózsámat, megyek megkeresni,
Uccu pengő sarkantyúm, félre tőlem, mindent bele, édes angyalom.
Esik az eső mégsincs sár,
Csak a babám udvarán.
Felsöpreném, de keves az erőm,
Máshoz járogat a szeretőm.
Fel van a lovam nyergelve.
Én ülök a nyeregbe.
Én ülök a szeretőm ölibe
Másnak kacsingat a szemébe.
228. Három fehér kendőt veszek
Három fehér kendőt veszek,
Ha felveszem, fehér leszek, ájna…
Fehér leszek, mint a hattyú,
Nem ölel meg minden fattyú, ájna…
Három sárga kendőt veszek,
Ha felveszem, sárga leszek, ájna…
Sárga leszek, mint a halál,
Elrepülök, mint a madár, ájna...
Három piros kendőt veszek,
Ha felveszem, piros leszek, ájna…
Piros leszek, mint a rózsa,
Rám illik a babám csókja, ájna…
Csipkefa bimbója
kihajlott az útra,
rida-rida, bom-bom-bom,
kihajlott az útra.
Arra ment Jánoska,
szakajt egyet róla,
rida-rida, bom-bom-bom,
szakajt egyet róla.
Csak azért szeretek
falu végén lakni,
rida-rida, bom-bom-bom,
falu végén lakni.
Arra jár a rózsám
az ökrét itatni,
rida-rida, bom-bom-bom,
az ökrét itatni.
230. Széles a Duna, magos a partja
Széles a Duna, magos a partja.
Nincs olyan legény, ki átugorja.
Ferkó átugrotta, csizmát sem sározta.
Ez ám a legény!
Széles a Tisza, szellő legyezi.
Nincs olyan leány, ki átevezi.
Julcsa tegnap este mégis átevezte,
Ez ám a leány!
Széles a Duna, magas a partja.
Nincs olyan legény, ki átugorja.
Rózsám átugorja, csizmáját nem sározza,
Ez ám a legény!
Leteszi szűrét a lova mellé,
Lehajtja fejét rózsája mellé.
Panni jár utána, kendőt hord utána.
Ez ám a legény!
Széles a Tisza, keskeny a partja.
Nincs olyan legény, ki át ne ússza.
Ez a legény átalússza, ha babája úgy akarja.
Ez ám a legény!
Leteszi szűrét a rózsafa mellé,
Lehajtja fejét a babája mellé.
A babája átöleli, páros csókot is ad neki.
Ez ám a legény!
Ez a bajor ennivaló
Nem csizmára kenni való.
A szép kislány arra való,
Este, reggel csókra való.
Én ültettem a rózsafát
Más szedi le a rózsáját.
Én szerettem szőkét, barnát,
Más éli vele világát.
Te voltál szeretőm nem más,
Essen beléd a nyilamlás.
Nyolc garasnak négy a fele,
Evett volna meg a fene.
Fekete rolytos keszkenőm
Most ismerem a szeretőm
Olyan mi vékony nádszál
Hajlik mint a liliomszál.
Liliomszál ne virágozz
Énrám babám ne várokozz
Mert ha énrám várakozol
Soha meg nem házasodol.
Házasodj meg ha megakarsz
Végy el engem ha elakarsz
Mert ha engem elszalajtó’
Ilyen rózsát nem szakajtó’!
Ez a világ olyan világ,
Mint a mogyorófa virág.
Sokat igér, keveset ád,
Mit ád is mind keserűt ád.
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Egyedül hagyott a világ,
Egyedül búsulok immár.
Nem tudtam én elgondolni,
Hogy -e világ meg bír csalni.
Kicsi voltam, nyughatatlan,
Hamis voltam, tudhatatlan.
233. Addig rózsám el nem veszlek
Addig rózsám el nem veszlek,
Míg a tóban halak lesznek,
Abban pedig mindig lesznek,
Így hát rózsám, el nem veszlek!
Addig rózsám el nem hagylak,
Míg a tóban békák laknak.
Abban pedig mindig laknak,
Így hát rózsám, el nem hagylak.
Most jövök Gyuláról, Gyulafehérvárról,
leesett a lovamról a patkó, a három lábáról.
Csak egy maradt rajta, az is kotyog rajta,
kovácslegény, lelki jóbarátom, igazítson rajta!
Kovács kalapácsa mind azt veri rája,
hogy ennek a keselylábú lónak magyar gyerek a gazdája.
S látod, babám, látod ezt a gyufaszálot?
Amikor ez fehéret virágzik, akkor leszek páros.
Le az utcán, le, le, le,
Piros a fa levele.
Ha jó volnál, behívnál,
Édes borral kínálnál.
Az a szerencsés vagyok,
Hogy az úton nem vagyok.
A szomszédba ballagok,
Rózsám mellett mulatok.
Az én ludam elveszett,
Én azt keresni megyek.
Nincsen annak más jegye,
Szárnya hegye fekete.
Az én kötőm madzagja
Csupa piros pántlika.
Lika, lika, pántlika,
Csupa piros pántlika.
236. Akkor szép az erdő mikor zöld
Akkor szép az erdő mikor zöld,
Mikor a vad galamb benne költ.
Olyan a vad galamb mint a lány,
Sírva sétál a párja után.
Ezt a kerek erdőt járom én,
Ezt a barna kislányt várom én.
Ez a barna kislány viola,
Én vagyok a vigasztalója.
Erre gyere rózsám nincsen sár,
Az ajtómon nincsen semmi zár.
Az ajtómon van egy fakilincs,
Jaj, Istenem még szeretőm sincs.
Jaj, de sokat jártam fáradtam,
Mikor házasodni akartam.
Nem találtam kedvemre valót,
Csak az a szeretőm aki volt.
Téged látlak minden álmomban,
álmom után minden dolgomban.
||: Ha sóhajtok érted, a panasz,
ha örülök érted, vagyon az. :||
Elvágtam az ujjam, jaj de fáj,
fügefa levelet tettem rá.
||: Fügefa levele, gyógyítsd meg,
gyere, kisangyalom, csókolj meg! :||
Be szépen szól a muzsika
Nékem még sincs kedvem soha
Nincsen aki vigasztaljon
||: Csak aki megszomorítson :||
Be szépen szól a cimbalom
Mi lesz belőlünk galambom
Belőlem egy árva madár
||: Egyik ágról másikra száll :||
(De) Ne húzd cigány ezt a vígat
Húzd a leges-legbúsabbat
Könnyet fakasszon a zene
||: Könny hulljon a hegedűdre :||
Húzzad cigány, mer' már látom
Hogy múlik ifiúságom
Szomorúan, keservesen
||: Amilyen az én bús kedvem :||
Repülj, madár, repülj;
Ménaságra repülj!
Éldes galambomnak
Gyenge vállára ülj!
Mondjad: én küldtelek;
Mondjad, hogy rab vagyok:
Szerelem-tömlöcben
Térdig vasban vagyok.
Rab vagy, rózsám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok.
Mikor eljössz hozzám,
Akkor meggyógyulok.
Elindultam szőrt kötni, szederinda-rinda,
Elindultam szőrt kötni, szederinda-rinda.
Hát a szőrrel mit csinálsz? Szederinda-rinda,
Hát a szőrrel mit csinálsz? Szederinda-rinda.
Szitát kötök belőle, szederinda-rinda,
Szitát kötök belőle, szederinda-rinda.
A szitával mit csinálsz? Szederinda-rinda,
A szitával mit csinálsz? Szederinda-rinda.
Lisztet szitálgatok véle, szederinda-rinda,
Lisztet szitálgatok véle, szederinda-rinda.
Hát a liszttel mit csinálsz? Szederinda-rinda,
Hát a liszttel mit csinálsz? Szederinda-rinda.
Málét sütök belőle, szederinda-rinda,
Málét sütök belőle, szederinda-rinda.
A máléval mit csinálsz? Szederinda-rinda,
A máléval mit csinálsz? Szederinda-rinda.
Szeretőt fogadok véle, szederinda-rinda,
Szeretőt fogadok véle, szederinda-rinda.
Szeretővel mit csinálsz? Szederinda-rinda,
Szeretővel mit csinálsz? Szederinda-rinda.
Nappal véle kapálgatok, szederinda-rinda,
Éjjel véle hálogatok, szederinda-rinda.
240. Sárga csikó, csengő rajta
Sárga csikó, csengő rajta,
vajon hová megyünk rajta,
huzsedári huzsedom.
Majd elmegyünk valahova,
Kocsis Róza udvarára,
Huzsedári huzsedom.
Betekintünk az ablakon,
Ki kártyázik az asztalon?
Huzsedári huzsedom.
Kovács Jani karosszékben,
Cigánykártya a kezében,
Huzsedári huzsedom.
Kocsis Róza fésülködik,
A tükörbe biggyeszkedik.
Huzsedári huzsedom.
Ugye, Jani, szép is vagyok,
Éppen neked való vagyok?
Huzsedári huzsedom.
Szép is vagy te, jó is vagy te,
Csak egy kicsit csalfa vagy te.
Huzsedári huzsedom.
Kocsis Róza vetett ágya,
Pallást éri a párnája.
Huzsedári huzsedom.
Kovács Jani görbe lába,
Nem tud felmászni az ágyra.
Huzsedári huzsedom.
Majd felmászik a kisszékről,
A meszes dézsa füléről.
Huzsedári huzsedom.
241. Elvesztettem zsebkendőmet
Elvesztettem zsebkendőmet,
szidott anyám érte,
annak, aki megtalálja,
csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
szabad szappanozni,
szabad az én galambomnak
egy pár csókot adni.
Indulj el egy úton,
én is egy másikon.
Hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk.
Az, ki minket meglát,
mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.
Idegenek vagyunk,
szeretetet tartunk,
ahol összegyűlünk,
ketten szeretkezünk.
Az bajom van véled,
sír a szívem érted,
sír a szívem érted,
majd meghalok érted.
243. Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek
Elmegyek, elmegyek,
hosszú útra megyek,
hosszú út porából
köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
Kizsinóroztatom,
sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatom.
Fúdd el, jó szél, fúdd el
hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
az én szívem búját!
244. A citrusfa levelestől, ágastól
A citrusfa levelestől, ágastól,
kisangyalom, hogy váljunk el egymástól?
Úgy elválunk, kisangyalom, egymástól,
mint a csillag fényes ragyogásától.
Házam előtt csak egy csillag ragyogott,
annak a csillagnak sor irigye volt.
Eltiltották tőlem azt a csillagot,
ki az én bús életemre ragyogott.
Édesanyám gyengén nevelt engemet,
mégsem tudja az én bús életemet,
mert ha tudná az én bús életemet,
éjjel-nappal siratgatna engemet.
Hej, tulipán, tulipán,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Tele kertem zsályával,
Szerelemnek lángjával.
Nyisd ki rózsám kapudat,
Hadd kerüljem váradat,
Rózsafának illatja
Az én szívem biztatja.
Fehér fuszulykavirág,
ne jöjj hozzám napvilág,
gyere hozzám estére
Ica te, hadd nézzek a szemedbe.
247. Elment a szeretőm Dél-Amerikába
Elment a szeretőm Dél-Amerikába,
Írt nekem levelet, hogy menjek utána.
Nem megyek utána Dél-Amerikába,
Találok szeretőt a magam falujában.
Elment a szeretőm szeretőt keresni,
Adjon a Jóisten jószerencsét néki,
Jószerencsét néki a lába törjön ki,
Amire hazaér a szeme fusson ki!
Ezért a kislányért mit nem cselekedtem,
Tisza fenekéről apró gyöngyöt szedtem,
Tisza fenekéről apró gyöngyöt szedtem,
A babám fejére gyöngykoszorút tettem.
248. Piros alma ne gurulj, ne gurulj
Piros alma ne gurulj, ne gurulj,
Barna kislány ne búsulj, ne búsulj!
Nem búsulok, nem biz én, nem biz én,
Jövő ősszel menyasszony leszek én.
Árok mellé esett a lépésem,
Szomszéd asszony fia (lánya) a kedvesem,
Ki-ki áll a kisajtó elébe,
Fáj a szíve a páros életre.
249. Elment a két lány virágot szedni
Elment a két lány virágot szedni,
elindulának, kezdének menni.
Egyik a mástól kezdé kérdezni:
ki volt az este téged kéretni?
Már engem, mátkám, tízen kérettek,
adj jó tanácsot árva fejemnek,
hogy a tíz közül melyikhez menjek,
hogy virág helyett kórót ne szedjek.
Letörött a kutam gémje,
Hun itatok már estére?
Kényes az én lovam szája,
Nem szokott a más kútjára.
Nem szokott a más kútjára,
Belehajtom a Tiszába;
A Tiszának közepibe,
Onnan a másik szélére.
Mély a Tiszának a széle,
De még mélyebb a közepe;
Barna kislány kerülgeti,
Átal akar rajta menni.
Átal akar rajta menni,
Bazsarózsát szakajtani;
Bazsarózsa, virágozzál,
Barna fattyú, házasodjál!
Házasodj meg, ha meg akarsz,
Végy el engem, ha el akarsz,
Mer ha engem elszalajtasz,
Illyen rózsát nem szakajtasz.
Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik a többé vissza;
Rajtam van a rózsám csókja,
Ha sajnálja, vegye vissza!
251. Arra alá, a Baranya-szélen
Arra alá, a Baranya-szélen
Kinyílott a tulipán a barázdaszélen.
Egy-két szál, három szál,
Csalfa voltál, rózsám, megcsaltál.
Éri, éri, csak a szélit éri,
Ha a babám akarja, a közepit is éri.
Egy-két szál, három szál,
Csalfa voltál, rózsám, megcsaltál.
252. A Nagy utcán végestelen végig
A Nagy utcán végestelen végig
Minden kiskapuba rózsa nyílik
Minden kiskapuba kettő-három
Csak az enyém hervadt el a nyáron
Az a kislány férjhez akar menni
A szomszédja elakarja venni
Kedves lányom ne hagyjál itt minket
Mi lesz velünk ha te itt hagysz minket?
Az a kislány piros pántlikája
Nem köti már többet a hajába
Tedd el lányom a láda fiába
Majd jó lesz a kislányod hajába
Ha lányod lesz jó lesz a hajába
Ha fiad lesz, csárdas kalapjába
253. Rózsa, rózsa, labdarózsa levele.
Rózsa, rózsa, labdarózsa levele.
Csak egy legényt neveltek a kedvemre.
Azt is azért nevelték a kedvemre,
Kék a szeme, göndör haja fekete.
Alig várom, hogy a nap lenyugodjon,
Hogy az égen páros csillag ragyogjon.
Ragyogj, csillag, páros csillag sokáig,
Kísérj el a szeretőm kapujáig.
Csillag, csillag, páros csillag az égen
Láttad-e az én rózsámat a réten?
Láttam bizony, zöld rozmaring erdőben,
Sárga rózsa nyílott épp a kezében.
254. Ez a vonat ha elindul hadd menjen
Ez a vonat ha elindul hadd menjen
Énutánam senki ne keseregjen
Ha valaki énutánam kesereg
A jó Isten a két kezével áldja meg
Kicsi madár miért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám,sem anyám
A jó Isten mégis gondot visel rám
Életemben csak egyszer voltam boldog
Akkor is a két szememből könny hullott
Sírtam is én örömimban hogy szeretsz,
Bánatimban hogy az enyém nem lehetsz.
Ha én rózsa volnék nem csak egyszer nyílnék
Minden évben négyszer virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak
Ha én kapu volnék mindig nyitva állnék
Akárhonnan jönne bárkit beengednék
Nem kérdezném tőle hát téged ki küldött
Akkor lennék boldog ha mindenki eljött
Ha én ablak volnék akkora nagy lennék
Hogy az egész világ láthatóvá váljék
Megértő szemekkel átnéznének rajtam
Akkor lennék boldog ha mindent megmutattam
Ha én utca volnék mindig tiszta lennék
Minden áldott este fényben megfürödnék
És ha engem egyszer lánckerék taposna
Alattam a föld is sírva beomolna
Ha én zászló volnék soha sem lobognék
Mindenféle szélnek haragosa volnék
Akkor lennék boldog ha kifeszítenének
S nem lennék játéka mindenféle szélnek
256. Ez a gőzős ha elindult hadd menjen
Ez a gőzös, ha elindult, hadd menjen,
Én utánam senki ne keseregjen.
Keseregjen minden lány a babája után,
Én is kesergek a magamé után.
Barna kislány, jól meggondold a dolgot,
Hová teszed le a lányi sorodot!
A turai oltár elé, sej, ha leteszed,
Onnan többé soha föl nem veheted.
Új a kocsim, vasaltatni akarom.
Esküvőre készül az én galambom.
Muzsikaszó kihallik a mezőre,
Fáj a szívem a régi szeretőmre.
Új a kendőm el akarom viselni.
De az anyám nem akarja engedni.
Engedd, anyám, utoljára kötöm föl,
Jövő ősszel gyöngykoszorút veszek föl.
Az egri ménes mind szürke
Az egri kislány mind büszke.
Ha büszke, büszke,
Van neki mire,
Az egri ménes mind szürke.
Az egri ménes mind tarka
Az egri kislány mind csalfa.
Ha csalfa, csalfa,
A lelke rajta,
Az egri ménes mind tarka.
Az egri ménes mind veres,
Az egri kislány mind kedves,
Ha kedves, kedves,
Belém szerelmes,
Az egri ménes mind veres.
Az egri ménes mind fakó,
Az egri kislány mind apró,
Ha apró, apró,
Kedvemre való,
Az egri ménes mind fakó
Az egri ménes mind sárga,
Az egri kislány mind árva,
Ha árva árva,
Leszek a párja,
Az egri ménes mind sárga.
Az egri ménes mind szürke,
Az egri legény mind görbe,
Ha görbe, görbe üsd a gödörbe,
Az egri legény mind görbe.
258. Széles a Balaton azért ingadozik
Széles a Balaton azért ingadozik
szerelmes a legény, azért házasodik
szerelmes ne volna nem is házasodna
egyik faluból a másikba nem járna
Balatonnál sej haj de jó
úszik a nyaraló
minden hullámnál fejre áll
és a láb kalimpál
Hó lá ré ollárá
Tirijá ollárá
Kakukk kakukk
Olárá tirijá hó
260. Szagos a rozmaring, földre hajlik az ága
Szagos a rozmaring, földre hajlik az ága
Pántlikás kalapom hideg szél fújdogálja
Fújjad szellő,úgysem soká fújdogálod már
Mert a Ferenc Jóska katonája leszek már
Sebesen forog a magyar gőzös kereke
Mikor a belseje regrutákkal van tele
Egy barna lány sírva kéri a mozdonyvezetőt
Hogy hozza vissza néki a regruta szeretőt
Egy asszonynak két eladó lánya
Az egyik szegfű,a másik majoránna.
Én a szegfűt választom magamnak
Kalapomba tűzöm bokrétának
Elmondhatom Istenem, Istenem
Hogy gyászba borult az egész életem
Gyászba borul fölöttem az ég is
Mert katona lettem babám én is
Jaj istenem így kell annak lenni
Kalocsáról ki kell masírozni
De olyan vígan megyek ki belőle
Úgysem volt egy szép szeretőm benne
Garibaldi csárdás kiskalapja,
Nemzetiszín szalag lobog rajta.
Nemzetiszín szalag lobog rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.
1862-ben felment Garibaldi egy nagy hegyre
Onnan nézte szép Magyarországot
Hogy harcolnak a magyar huszárok
Piros alma, ne gurulj, ne gurulj,
Barna kislány ne búsulj, ne búsulj,
Nem búsulok, nem biz én, nem biz én,
Jővő ősszel menyasszony leszek én.
Árok mellé esett a lépésem,
Szomszéd asszony fia a kedvesem,
Ki-ki áll a kisajtó elébe,
Fáj a szive a páros életre.
261. Elmegyek, elmegyek jó messzire
Elmegyek, elmegyek, jó messzire,
Nem leszek senkinek a terhére.
Nem írok levelet, nem is üzenek,
Lesz még tavasz, lesz még nyár, de én nem leszek.
262. Kimentem én az erdőbe az erdőbe
Kimentem én az erdőbe az erdőbe
Ráléptem egy venyigére venyigére
Venyigéről venyigéről venyigére
Fáj a szívem a szőkér a szőkére
Lementem én az utcára az utcára
Ráléptem egy szalmaszálra szalmaszálra
Szalmaszálról szalmaszálról szalmaszálra
Fáj a szívem a barnára a barnára
Lementem én a piacra a piacra
Ráléptem egy papirosra papirosra
Papirosról pairosról papirosra
Fáj a szívem a pirosra/csinosra a pirosra/csinosra
Felültem a kemencére.
Leégett a szoknyám széle.
Széle, a széle a szoknyám széle
Megverédes anyám érte.
Meg akartam házasodni,
Galambot akartam fogni,
Galamb helyett csókát fogtam
Bánom, hogy megházasodtam.
Nem etem még ma egyebet,
Csak egy pohár aludt tejet.
Azt is csak úgy kanál nélkül
Megélek a babám nélkül.
Ki az urát nem szereti
Sárgarépát főzzön neki
Jól meg sózza paprikázza
Hogy a hideg is kirázza
A füzesi csorgóvíz
olyan édes, mint a méz.
A füzesi csorgóvíz
olyan édes, mint a méz.
Aki iszik belőle,
vágyik a szerelemre,
vágyik a szerelemre.
Én is ittam belőle,
szerelmes lettem tőle,
szerelmes lettem tőle.
Hazám hazám édes hazám
Bárcsak határid láthatnám
Látom füdtjét de csak alig
Az ég alatt lengedezik
Az ég alatt a föld színén
Olyan árva nincsen mint én
Az ég alatt a föld színén
Olyan árva nincsen mint én
Árvaságomat nem bánom
Csak apám s anyám sajnálom
Árvaságomat nem bánom
Csak apám s anyám sajnálom
266. A bolhási kertek alatt, Kata
A bolhási kertek alatt, Kata
De sok utak vannak arra, Kata
Minden legény egyet csinál
Aki a rózsájához jár, Kata
Árok partján rakjál tüzet, Kata
Forralj nála édes tejet, Kata
Szeljél bele zsömlebelet
Azzal kínálj meg engemet, Kata!
Körösfői kertek alatt
három kislány zabot arat.
Sej, haj, zabot arat a lovának,
szeretőt keres magának.
Körösfői nagy hegy alatt
forrás folyik titok alatt.
Sej, haj, aki abból vizet iszik,
babájától elbúcsúzik.
Körösfői templom előtt
háromágú diófa nőtt.
Sej, haj, három ága, hat levele,
tilos a szeretőm neve.
Megválogatják a legényt,
mint vásárban az edényt.
Sej, haj, az edénynek a mázasát,
a legénynek a szálasát.
Megválogatják a leányt,
mint vásárban a dohányt.
Sej, haj, a dohánynak a szálasát,
a leánynak a szájasát.
Mondd meg babám, vagy üzend meg,
miért haragudtál rám úgy meg?
Sej, haj, nem üzenem, nem is mondom,
mert én terád nem haragszom.
Voltam én már molnár is,
Molnár is, de még molnárlegény is.
Legény is, rosszul szedtem a vámot,
A vámot, szidták öregapámot.
Apámot, elszaladt a kemence,
Kemence, egy nagy zsíros pendelybe.
Pendelybe, utána a galuska.
Galuska, egy nagy zsíros kalapba.
Kalapba, mondtam én a kislánynak,
Kislánynak, csókolja meg a számat,
A számat.
269. Van borom, pálinkám es, ihahahaha
Van borom, pálinkám es, ihahahaha,
Van kékszemű lányom es, ihahahaha,
Sej-haj, libabőr, jajajjajaj,
Tátim hozta Klézséből, jajaj-libabőr.
Táncoltasd meg Máriskát, ihahahaha,
Ád az anyja pálinkát, ihahahaha,
Sej-haj, libabőr, jajajjajaj,
Tátim hozta Klézséből, jajaj-libabőr.
Édes vérem, testvérem, ihahahaha,
Érted buzog a vérem, ihahahaha
Sej-haj, libabőr, jajajjajaj,
Tátim hozta Klézséből, jajaj-libabőr.
Érted bizony nem csuda, ihahahaha,
Mert szép vagy, mint a rózsa, ihahahaha,
Sej-haj, libabőr, jajajjajaj,
Tátim hozta Klézséből, jajaj-libabőr.
270. Rég megmondtam, bús gerlice
Rég megmondtam, bús gerlice,
Ne rakj fészket út szélire,
Mert az uton sokan járnak,
A fészkedből kihajhásznak.
Rakjál fészket a sűrűbe,
Bánatfának tetejébe, tyuhajja.
De, ha kérdik, hogy ki rakta,
Mondjad, hogy egy árva rakta,
Kinek sem apja, sem anyja,
Sem egy igaz atyafia.
Kinek sem apja, sem anyja,
Sem egy igaz atyafia, tyuhajja.
271. Szeretőm e táncba, gyűrűm ez ujjába
Szeretőm e táncba, gyűrűm ez ujjába,
Minden fordulásba ragyog ez ujjába.
Szeretőm es voltál, kerítőm es voltál,
Verjen meg az Isten, ha igaz nem voltál.
Csak azért szerettem falu szélin lakni,
Hogy az én édesim odajár itatni.
Lovát itatgatja, magát mutogatja,
Két piros orcáját vélem csókoltatja.
Ne csókolj, ne szeress, mer nekem nem kellesz,
Mi haszna, ha szép vagy, örökké beteg vagy.
Csókolj, rózsám, csókolj, egyszer es, kétszer es,
Egyszer es, kétszer es, még tizenkétszer es.
Árpa is van, makk is van,
Majd meghízik a kis kan,
Ha meghízik, eladom,
Azon megházasodom.
Szűröm volna tarisznyám,
Mindjárt megházasodnám,
Szűröm sincsen tarisznyám,
Meg se házasodom ám.
Etesd babám a csibét,
Akkor együnk pecsenyét!
Igyunk rája veres bort,
Akkor mulassunk egy jót!
273. Kék ibolya ha leszakítanálak
Kék ibolya ha leszakítanálak
Kék ibolya ha leszakítanálak
Mint mondanál babám ha elhagynálak
Mint mondanál babám ha elhagynálak
Azt mondanám verjen meg a Teremtő
Azt mondanám verjen meg a Teremtő
Mert nem voltál soha igaz szerető
Mert nem voltál soha igaz szerető
Mert ha igaz szeretőm lettél volna
Mert ha igaz szeretőm lettél volna
Közel laktam, felkereshettél volna
Közel laktam, felkereshettél volna
De te igaz szeretőm sose voltál
De te igaz szeretőm sose voltál
Mert egy héten nálam csak egyszer voltál
Mert egy héten nálam csak egyszer voltál
Én Istenem adj erőt a lovamnak
Én Istenem adj erőt a lovamnak
Hogy keressek más szeretőt magamnak
Hogy keressek más szeretőt magamnak
Mert aki volt, nem érdemes szeretni
Mert aki volt, nem érdemes szeretni
A Jóisten a két szemét vegye ki
A Jóisten a két szemét vegye ki
Édesanyám ne tiltson a babámtól
Édesanyám ne tiltson a babámtól
Ha meg akar menteni a haláltól
Ha meg akar menteni a haláltól
Édesanyám úgyse leszek a másé
Édesanyám úgyse leszek a másé
Vagy az övé, vagy az örök halálé
Vagy az övé, vagy az örök halálé
274. Úgy elmegyek rózsám valamerre
Úgy elmegyek rózsám valamerre,
Bukovina kellős közepébe.
Ott leszállok tulipán képembe,
Édesimnek háza elejibe.
Köt ő nekem gyöngyöt a nyakamra,
Selyemövet karcsu derekamra.
Megüzenem korcsmárosnénak,
Küldjön jó bort jó borivójának.
Bort nem iszom, fogadásom tartja,
Pálinkát sem, mert anyám nem hagyja.
Vizet iszom, mikor kedvem tartja,
S azt es csak úgy, ha édesem adja,
s azt es csak úgy, ha szájábul adja.
Mint a madár párját itassa.
Megy a juhász a szamáron,
Fehér ingbe’, bőgatyába’,
Rézfokosa a kezébe’, kezébe’,
Fut a szamár örömébe’.
- Hová, hová, juhászlegény?
- A siklósi számadóhoz,
A siklósi számadónak lányához,
Az én kedves Mariskámhoz.
- Későn van már juhászlegény,
Mariskához más legény jár,
A Mariska ő kebelén, kebelén,
Nyugszik már egy másik legény.
Juhász legény bánatába’,
Nagyot vág a szamarára,
Nagyot vág a szamarának farára,
Visszafordul a tanyára.
Meghalt a béres
Oda a béres
Nincs ki mondja az ökörnek
Haj, helyre, Rendes
Meghalt a gulyás
Oda a gulyás
Nincs ki mondja a tehénnek:
Fordulj, te Villás!
Meghalt a juhász
Oda a juhász
Nincs ki mondja a pulinak:
Tereld el a birkát!
277. Kiöntött a Tisza a partjára
Kiöntött a Tisza a partjára,
Kis pej lovam térdig jár a sárba',
Sáros kantárszára a kezembe',
Gyere kis angyalom az ölembe.
Azért, hogy én ilyen sárga vagyok,
Ne hidd rózsám, hogy én beteg vagyok.
Megsárgított engem a szerelem,
Nálad nélkül mit ér az életem!
278. Két színe van a legénynek
Két színe van a legénynek,
Mint a csöppnyi lepedőnek.
Három színe van a lánynak,
Mint a csokros violának.
Rég megmondtam a fenének,
Hogy mennyi legény, mind egye meg,
De mer a legény leánycsaló,
Mind akasztófára való.
Irigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák úgy ugatnak.
Adok nekik egy-egy csontot,
Hadd ugassák ki magukat.
Álom esett a szememre,
Hajnal vesse ki belőle.
Ha a hajnal ki nem veti,
kisangyalom ki öleli?
Kisangyalom ki öleli?
Fekete szárú cseresznye,
Rab vagyok érted legényke.
Rab életem, rab halálom,
Rab vagyok érted, virágom.
Rab vagyok érted, virágom.
Irigyeim sokan vannak,
mint a kutyák, úgy ugatnak.
El akarnak veszejteni,
jó az Isten, nem engedi,
jó az Isten, nem engedi.
280. Keserű víz, nem hittem, hogy édes légy
Keserű víz, nem hittem, hogy édes légy,
Keserű víz, nem hittem, hogy édes légy,
Régi babám, nem hittem, hogy csalfa légy,
Régi babám, nem hittem, hogy csalfa légy.
Csalfasággal csaltad meg szivemet,
Csalfasággal csaltad meg szivemet,
A nagy Isten borítsa rád az eget,
A nagy Isten borítsa rád az eget.
Vakítson meg, hogy ne tudjál szeretni,
Vakítson meg, hogy ne tudjál szeretni,
Hogy ne tudjál más szeretőt keresni,
Hogy ne tudjál más szeretőt keresni.
Adjon Isten szebbet jobbat nálamnál,
Adjon Isten szebbet jobbat nálamnál,
Nekem sem kell olyan, milyen te vótál,
Nekem sem kell olyan, milyen te vótál.
Bojtár volt a nagyapám
Bojtár vagyok én is
Csak a botját hagyta rám
Gazda vagyok mégis.
Kisbáránykám minden reggel
Bégetéssel ébresztget föl
Kelj föl édös gazdám.
Báránykámon csengő szól
Csingilingi lánga
A furulyám is dúdol
Csingilingi lánga
Kisbáránykám mellém fekszik
Szundikálunk késő estig
Jójcakát kívánok.
Ha még egyszer lány lehetnék
Jól megnézném, kihez mennék
Úgy megválasztnám a legényt
Mint a piacon az edényt
Hogy az edény mázas legyen
A legény meg szálas legyen
Addig élem a világomat
Míg szél fújja szalagomat
Ha bekötik a fejemet
Sírva eszem kenyeremet
Ha felkötik a nagy kontyot
Aláteszik az sok gondot
283. Győri kanász a dombon játszik a botjával
Győri kanász a dombon játszik a botjával,
ne menj arra kisleány, megfogja szoknyádat!
Nem fogja meg a szoknyám, elszaladok tőle,
azér' a kis malacot ellopom mellőle.
- Megfújom a furulyám, lent a székedszélen,
hallod-e te, angyalkám, hálótanya végen?
- Hallom, kedves angyalkám, nem tehetek róla,
gyönyörű szép szavadra nem mehetek oda.
- Győri kanász, mit főztél? - Tüdőt káposztával.
- Mivel rántottá' reá? - Hasa szalonnával.
Nem kell nékem a kanász, csak a felesége,
annak se más egyebe, csak a két szép szeme.
Eger városa, papok városa
Barátok járnak fapapucsba'
Kipi-kipi-kip-kop in nomine patris
reverenda alatt pálinkát visz
Nem vagyok én barát, szeretem a piát
odaadom érte a reverendát
Odaadom érte a csatos imakönyvet
ölelem és csókolom a szeretőmet
Eger városa, diákok vára
Diákok járnak fapapucsba'
Csiszi-csiszi-csisz-csosz in nomine patris,
diáksapka alatt pálinkát visz.
Nem vagyok én diák, szeretem a piát,
Odaadom érte a diáksapkát,
Odaadom érte a rohadt matekkönyvet,
Ölelem és csókolom a szeretőmet
Miért ülsz a széken, miért ülsz a széken,
Miért ülsz a széken, kérlek szépen?
/:Tulajdonképpen úgy váglak képen,
Hogy leesel a székről, kérlek szépen.:/
Hallod-e Te, szelidecske,
Leány vagy-e vagy menyecske?
Nem vagyok én szelídecske,
Sem leány, de sem menyecske.
||: Mert én kerti virág vagyok,
A harmatért majd' meghalok. :||
Ha Te virág vagy a kertben,
Én meg harmat vagyok benne,
Este a virágra szállok,
Reggelig rajta úszkálok.
Hozd fel Isten azt a napot,
Hogy süsse fel a harmatot,
A füvekről a harmatot,
A szívemről a bánatot!
Kinek nincs kedve itt lakni,
Menjen mennyországba lakni:
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat. –
Építsen az ég szélére,
Ott nem éri semmiféle,
Építsen az égre házat,
Hogy ne érje semmi bánat.
286. Fordulj kedves lovam napszentület felé
Fordulj kedves lovam napszentület felé,
Úgyse jövünk többet soha visszafelé!
Messze földre megyek, elbujdosok innet –
Szép szülőhazámat nem látom meg többet.
Fújd el jó szél, fújd el hosszú útnak porát,
Hosszú útnak porát, fakó lovam nyomát.
Jó ló volt a fakó, jó a viselete,
Áldja meg az Isten, aki felnevelte!
Porladozik csontja, fekete főd nyomja,
Az én bús szívem is csak a bú rongálja.
Árva vagyok, árva, mint réten a tarló,
Kinek ékességét elvette a sarló.
Az idegen földön olyan beteg vagyok,
Szomszédim házáig alig elámbolygok.
Szomszédim azt mondják, talán meg is halok,
Én is azt gondolom, meg sem is maradok.
Idegen országban idegen emberek:
Járok az utcákon, senkit nem ismerek,
Szólanék hozzájuk, de ők nem értenek.
Ezen az én szívem de nagyon kesereg.
Sem eső nem esik,
Sem felhő nem látszik,
Mégis az én orcám
Két oldalról ázik.
Sírjál szép menyasszony,
Most készülj búcsúzni
Anyádtól, apádtól,
A fiatalságtól!
A paszulya szára
Felfutott a fára,
Üresen maradt egy
Kislánynak a háza.
288. Én az éjjel nem aludtam egy órát
Én az éjjel nem aludtam egy órát,
Hallgattam a régi babám panaszát.
Éjfél után, sejehaj, kezdtem elszenderedni,
Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti.
Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
De még jobban a gyűrűjét viselni.
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyjának,
Köszönöm a jóságát a fiának.
Verje meg az Isten a te anyádat!
Mért csinálta, hogy bolonduljak utánad?
Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél,
Szeresd babám, kit idáig szerettél!
289. Szép szivárvány koszorúzza az eget
Szép szivárvány koszorúzza az eget,
Egészen kimutattad, hogy nem szeretsz.
Ha nem szeretsz, nem tehetek én róla,
Nem lehetek sem tulipánt, sem rózsa.
Zavaros a Nyárád vize, nem tiszta,
Rávezettem fakó lovam nem issza.
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Nem vagyok én véled babám szabados.
Két zsebkendőt adtam neked emlékbe,
Régi babám arról jussak eszedbe.
Ha elszakad a zsebkendő tudd meg azt,
Nem érek én sem több nyarat, sem tavaszt.
Életemben csak egyszer voltam boldog,
Akkor is a két szememből könny hullott.
Sírtam azér örömömben, hogy szeretsz,
Bánatimba, hogy az enyém nem lehetsz.
Úgy elmegyek, mint egy szegény vándorló,
Kinek az élete elveszni való.
Rászállnék egy zöld leveles bokorra,
Fészket raknék, hogy el ne felejts soha.
Édesanyám de szépen felneveltél,
Mikor engem két karodon rengettél.
Azt mondtad, hogy jó leszek katonának,
Rabja lettem széles e nagy világnak.
Menetelő dalok
Kánonok
Tábortűz kezdő dalok
Tábortűz záró dalok
„Indián imák”
1. A jó lovas katonának …
2. Búza, búza, búza …
3. Csinom Palkó, Csinom Jankó …
4. Édes anyám, ki a legény …
5. Esik eső karikára …
1. Ég a gyertya ég …
2. Én vagyok a révész legény …
3. Kerek a káposzta …
4. Körben áll egy kislányka …
5. Megy a kocsi. megy a szekér …