- szubjektív, büszke öntörténelem -
Mi vizicserkészek, az Esztergomi 14. sz. Holló Cserkészcsapat lelkes és szorgalmas kis társasága, kik (időnként kibővülve és megsokasodva - ilyenkor BT-nek nevezve magunkat) együtt töltöttük közös ifjúságunkat, röviden lejegyezzük, hogy mire érdemes emlékezni.
Esztergom városában nagyon hamar megérezték néhányan a rendszerváltás előszelét. Csapatunk újjáalapítói 1988 őszétől toboroztak "megbízható" családokból származó gyermekeket, hogy velük cserkész-szerű pedagógiai munkába kezdjenek. Első fogadalomtételünk után a csapatlétszám gyors növekedése vette kezdetét. Mindenki hozta a barátját, testvéreit, lassan megjelentek a lányok is. Ezekben az időkben még a vezetői gárda is napról napa gazdagodott új emberekkel.
Kezdetben nem voltak megszervezett és kialakított őrsök, hiszen nem voltak őrsvezetők se. A munka első évében a csapatban dolgozó - cserkészmúlttal nem rendelkező - felnőttek igyekeztek "polgári" tudásukból valami hasznosat átadni. A foglalkozások csapatprogramok voltak.
Hasonló korú, azonos iskolába járó, egyező habitusú fiúk közt - természetszerűen - megkezdődött a csoportok kialakulása és a vezető személyek kikristályosodása. A maguktól a szervezedő csoportocskák később valódi őrsökké kovácsolódtak. A vízicserkész raj kialakuló magját már ebben az időben felfedezhetjük. Csapatunk vezetése - a hasonló életkor elvét szem elôtt tartva - az örsvezetôk kiválasztása után - megmaradó nagyokat külön õrsbe osztotta. Ennek a társaságnak korban előttük álló fiatal vezetője nem akadt, így a csapatvezető - Kolumbán Gyurka bá - saját maga alá rendelte, s vízen járó ember voltának köszönhetően, a vizicserkészet munka felé irányította őket.
Csapatlétszámunk további növekedésével lassan kihíztuk a korábbi cserkészotthonunkat, s a csapat vezetőségi felállását is. A csapat élére új ember került Rottár József személyében. Fonzi bátyánk megjelenése a csapat szempontjából kezdetben nagyon hasznos volt. Vezetői jártasságával, kapcsolataival jól képviselhette érdekeinket. Vizicserkészeink azzal nyertek a legtöbbet, hogy - csapatvezetés kiválva - Gyurka bátyánk több idôt tölthetett vizes programok szervezésével.
Ebben az idôben már többen foglakoztunk aktív vízimunkával. Voltak akiket a Szent István DSK kenus szakosztálya vonzott, mások az akkori SZIM evezôsökhöz csatlakoztak, akinek nem jutott hajó az a városi úszósportnak lett oszlopos tagja. A közös vizes létet a rövid kenuzások szintjén éltük meg. Ekkor még tervezni sem nagyon mertük, hogy egyszer saját csónakházunk, hajóink, valódi vizes életünk legyen.
Elsô túránkat - bátorságunkat azóta is csodálom - a Garam folyóra szerveztük. Hajósaink voltak: Rős, Géza-dó, Gézu, Gurisz, Nusi. (Erős Gábor, id. Gallyasi Géza,ifj. Gallyasi Géza, Kerekes Péter, Barna János) A hajókat rokonoktól, barátoktól kéregettük kölcsön, szigorú fogadalommal, hogy épségben térünk velük vissza. Aki ismeri a Garamot komolyan csodálkozhat, hogy ez kis tűréssel sikerült is.
A kezdeti felbuzdulás még ebben az évben két tábort hajtott ki belôlünk, mindkettôt az Esztergom környéki szigeteken.
Évközi munkában is igyekeztünk tartalmas és magas színvonalú cserkészetet "csinálni". Nusi szerzetesi türelemmel másolásba kezdett, hogy minden érdeklődőnek egy példányt jutathassunk a - még békeidőben megjelent - JÁRJUK A VIZET címû vízicserkész könyvből. A kézzel írt összefoglaló és a másolatok elkészültek és haszonnal forgattuk, ténylegesen tanultunk belőle. Saját magunk számára - 1+3 lépcsős - próbarendszert dolgoztunk ki és 1991-től minden évben újonc vizicserkészeket toboroztunk.
Ekkor már volt egy csónakház, amit ugyan csak használóként vehettünk igénybe, mégis mindannyian magunkénak éreztük. A csónakház mellet saját helyet kaptunk a dobozi-úti cserkészotthon alagsorában. A csapatvezetőség is elismerte, hogy van valami közünk a vizes munkához, lehetőségeinket úgy használjuk ki, hogy méltó utódai lehetünk az egykori Vizes Hollóknak. A csapatvezetés bizalma annál is inkább fontos volt számunkra, mert korábbi támaszunk, s irányítónk Gyurka bá személyes okokra hivatkozva elhagyta a csapatot. A raj vezetése Barna Jánosra - Nusira - maradt, ki mindenben a közösség erejére támaszkodva a mai napig törekszik a társaság összefogására.
A vezető személye sok esetben fontos lehet, ám vízicserkészeinknél nem egy személyen múlik a negyed százados barátság megléte. Rajunk fiataljai olyan életszakaszban kerültek egymás közelben, mikor a legnyitottab, legérdeklődőbb, a gyarapodásra leginikább hajló; a gyarapodás felé leginkább törekvő az ember. Amit együtt megéltünk, végig csináltunk, örültük és csüggedtük az a mi történetünk. Egy szívvel, egy lélekkel - összetartozunk!
Az újjáalakulás vízicserkész rajának - közös tűzben edzett - tagjai:
Barna György öv.
Barna János vcs.tiszt
Erős Gábor öv.
Erős Levente
Farkas Gábor öv.
Gruber Péter
Isvánfi Gábor vcs. öv.
Kerekes Péter
Marosi Gergely
Putz Gábor öv.
Sölétormos Ottó
II. Szeder Balázs
Szederkényi Miklós